Egyre kevesebb kenyeret eszik a magyar. Míg közvetlenül az ezredforduló után egy átlagos honpolgár évente akár 65 kilónyit is befalt, addig az elmúlt esztendőkben már fejenként 20 kilóval kevesebbet cipeltünk haza a boltokból – vagyis alig 45 kilóra csökkent az éves kenyérfogyasztásunk.

Gondoltak egyet a pékek és kiszélesítették a választékot, majd a fehér kenyéren kívül egyre több fajtával jelentek meg a piacon. Ennek köszönhetően ma már előfordul az is, hogy ahány tagú a család, annyiféle pékárút pakol a kosarába a háziasszony.

És hogy milyeneket? Előtérbe kerültek a bio alapanyagok, a teljes kiőrlésű összetevők. Az ezekből készült kenyérfélék az egészséges táplálkozás építőkövei lettek. Ismét alkalmazzák a klasszikus módszereket is: például mind több kenyér készül a mesterséges fújtatók helyett élesztővel, tartósítószer nélkül, emellett egyre gyakrabban találkozhatunk a polcokon a hagyományos, szabadon vetett kenyerekkel.

És ha ez még nem elég, akkor jönnek az íncsiklandó fűszerek. A hagyományos búzakenyereket a mediterrán tájakat idéző oregánóval és bazsalikommal frissítik fel. Az igazi rozskenyeret pedig édes köménnyel, korianderrel és ánizzsal teszik zamatossá. Az ínyencek vásárláskor még azt is megnézik, hogy mennyi rozsliszt van benne. Jól tudják, hogy már azt is rozskenyérnek nevezik, amelyiknek 40 % a rozsliszttartalma, mégis inkább azokat keresik, amelyekbe ennek a dupláját is beleteszik.