Akvarellek

A Magyar Nemzeti Galéria (MNG) „Festmények papíron – akvarellek a grafikai gyűjteményben 1900-1950” kiállítása kicsit hosszú című, de mindent elmondó. Igazán érdekes kiállítás annak, aki szereti az akvarell festészetet

– de annak, aki csak szereti, de nem ismerője mélyebben a témának, nagyon ajánlom, hogy olvassa el a kiállításról összeállított anyagot a Galéria honlapján.

The requested image size is not available for this photo on Flickr (uploaded when this size was not offered yet). Try another size or re-upload this photo on Flickr.

Miért? Sok érdekességet megtudhatunk belőle, például azt, hogy 80 000 db-ot számláló grafikai gyűjteménye van a MNG-nek, amelyeket érzékenységük miatt nem lehet állandóan kiállítani. Aztán az akvarellről – szerepéről, technikájáról is képet kaphatunk, s nem utolsó sorban a kiállított darabokról, készítőikről is.

A kiállítás az állandó kiállítás darabjai között van elhelyezve két részletben. A két szakasz előtt egy-egy kiírás foglalja össze a látnivalókkal kapcsolatos tudnivalókat – aztán már csak az összecsoportosított képek (akvarellek): készítőjük, címük és más semmi. Nem beszélve arról, hogyha végignézem az első sort, semmi, de semmi (nyíl, kiírás, akármi) nem mutatja, hogy folytatódik a kiállítás. Semmi.

Ha abban a szerencsében van részük, mint nekem pár társammal a sajtónak tartott tárlatvezetés alkalmával, hogy a kiállítás kurátorai kalauzolnak végig, akkor fantasztikus élményben lehet részük. Míg a szemünk gyönyörködött az akvarellekben, addig a fülünk is ihatta a szavakat, szakszerű, de közérthető, színes tárlatvezetést kaptunk. Valaki megjegyezte, hogy ha csak így bejön ide a kiállításra, sokkal kevesebbet „látott” volna az egészből.

Nekem a Tutanhamon kiállítás jutott az eszembe – kaptam egy fülhallgatós szerkentyűt. A kiállítási tárgyak vagy tárgyak csoportja előtt volt egy szám, megnyomtam azt a számot – s hallottam fülhallgatón keresztül az ismertetőt. Azt hallgattam és annyit, amennyit akartam.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az nagyon szimpatikus és praktikus megoldás. Kiállításon sokszor vagyok úgy, hogy nem ismerem annyira a témát, el kellene olvasnom a szövegeket – de olyan hosszúak, néha (?) olyan kisbetűsek, hogy nincs hozzá kedvem olvasni. Jobb szeretném hallani a szöveget.

Visszatérve az akvarellekhez, a kiállításhoz: annak, aki el tud igazodni a művészet ezen ágában, vagy csak egyszerűen gyönyörködni akar a képekben, annak jó nézegetést kívánok. DE aki szeretne többet megtudni, s nemcsak nézni, de látni is akar, azt tanácsolom, hogy tárlatvezetés keretében nézze meg ezeket a ritkán látható műveket. Vagy marad az a két kiírás és a link, ahol még többet meg lehet tudni:

http://www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/aktualis/grafika_akvarell

Szép, érdekes kiállítás.