Johnny Marco sikeres színész, nagy kanállal habzsolja az életet: nők, bulik, alkohol, luxus. Ám egy napon nagy feladat nehezül a vállára, gondoskodnia kell a lányáról. Sofia Coppola tőle megszokott módon mutatja be Hollywood pompája mögötti világot. Mégis nekem nagyon unalmas volt, többször kerültem alvás közeli állapotba, és többször éreztem úgy, hogy azonnal ki kell futnom a moziteremből.

Azt hiszem már a bevezetőmből is elég egyértelmű, hogy nem tetszett a film. Nagyon türelmes embernek vallom magam és ritkán fordul elő, hogy ne tudjak végigülni egy filmet. De most, majdnem így történt. Az egyetlen dolog, ami megakadályozott benne, hogy nagy illetlenségnek tartom, ha valaki a moziban egyszerűen csak feláll, és kibotorkál a sötétben. Így a fotelembe süppedve vártam a csodát, vártam, hogy jobbra forduljon a helyzetem és végre történjen valami. De nem történt. Közel 100 percen keresztül nem következett be fordulat, dráma, izgalom, poén, semmi...

Pedig én próbálkoztam, már csak azért is, mert nagyon kedvelem Dakota Fanninget, és a húgát eddig még nem láttam semmilyen filmben. Kíváncsi voltam, vajon benne is megvan-e az a fajta tehetség, amit Dakotában annyira kedvelek. Őszintén szólva, nincs. Elle Fanning (legalábbis egyelőre) nem tud a nővére nyomdokaiba lépni. Legalábbis nálam biztosan nem.
Stephen Dorff játéka sem fogott meg különösebben, így igazából a film egyetlen szegmensét sem tudom megdicsérni.

A történet középpontjában egy sikeres színész, Johnny Marco (Stephen Dorff) áll, aki habzsolja a nőket, luxusszállodákban él, szinte naponta bulizik és mindenki imádja. Johnny élete mégis üres, magányosan él és senkivel sincs igazi kapcsolata. Hétvégente találkozik a lányával, Cleoval (Elle Fanning). Ám egy napon a lány anyja lelép. Felhívja Johnnyt és arra kéri, hogy egy kis ideig vigyázzon ő Cleora, mert neki időre van szüksége. Johnny megpróbál felnőni a feladathoz, de ez nem megy túl könnyen. Cleo már 11 éves, így sok mindenben inkább ő segít az apjának.

Apa és lánya együtt kaszinóznak

Cleo és Johnny nem túl hétköznapi dolgokat csinálnak, nem teljesen olyanok, mint egy átlagos apa-lánya páros. Általában videójátékoznak, kaszinóba mennek, vagy éppen Olaszországba, limuzinnal furikáznak, vagy épp a paparazzokat próbálják kijátszani. De ez mindkettőjüknek megfelel így. Vagy talán mégsem? Mi van, ha Cleo szeretne magának egy kicsit átlagosabb apát? Mi van, ha Johnny szeretne jobb apa lenni?

Sofia Coppola olyan filmet készített, amilyet megszoktunk tőle. Hosszú vágások, látszólag (vagy talán tényleg) unalmas dolgokról, pl. Cleo jégtánca, Johnny alvása, vagy szoborrá öntése. Nos ezeknél a képsoroknál éreztem úgy, hogy felesleges időtöltés. Talán szerencsésebb lett volna, ha ezeket a jeleneteket kicsit rövidebbre veszik, mert így nagyon unalmas lett. Talán a színészek kiválasztására is több időt kellett volna szentelni, mert Stephen Dorff nem igazán hiteles, sem a szeretetre vágyó férfi, sem az apa, sem a megtört sztár karakterében. Talán Elle Fanning sem képes még főszerepet játszani...

Összességében csak a Sofia Coppola filmek rajongóinak merem ajánlani a filmet, vagy azoknak, akiknek nagyon sok ideje van...

6/10 pont

Made in Hollywood - Somewhere, amerikai filmdráma, 97 perc, 2010

Rendező: Sofia Coppola

Szereplők: Elle Fanning, Stephen Dorff, Michelle Monaghan, Benico Del Toro, Sofia Coppola