Tegnap elstartolt Szeged legnagyobb nyári szabadtéri zenei fesztiválja, a Szegedi Ifjúsági Napok, a SZIN. Nekem ez az első olyan fesztiválom, amin egy hétig leszek jelen, de sátorozásról nem tudok beszámolni, mert a párom szegedi lakos volt korábban, így szerencsére náluk megtudtunk szállni. Gondoltam érdekes lenne, ha naplószerűen írnék Nektek. Részben, mert ha naponta jelentkezek, akkor nem tudom elfelejteni a jó vagy rossz pillanatokat, részben, mert nem akartam egy hivatalos „propagandacikket” írni. Fogok írni jó élményekről, mert egy nap után is van belőlük bőven, de a rosszakat vagy éppen a vicceseket, meghökkentőeket (ha lesznek) is megszeretném osztani Veletek! Na akkor kezdjünk is neki…

Az első napon, azaz augusztus 22-én is rengeteg sztár fellépett a Tisza partján kialakított területen. Már rögtön itt hozzátenném, hogy a szervezők kialakítottak egy homokos területet, egy plázst, ahol nyugodtan lehet csobbanni egyet a nagy melegben. A programok már délelőtt elkezdődnek, kvízműsorok is vannak és sok civil szervezet is kitelepült a fesztiválra. Délután kettőtől indulnak a koncertek, és egészen éjfélig zajlanak, ezután már csak ún. zenés rendezvények vannak, hajnal kettőtől négyig pedig silent disco, ahol a legtovább fennmaradni bírók fülhallgatókon keresztül hallják a zenét, miközben ugyanúgy tömegben táncolhatnak, mint egy „normál” szórakozóhelyen.

Én úgy gondoltam, hogy inkább csak késő délutántól látogatok ki, hiszen a 40 fokos hőségben annyira nem vágyik az ember a tömegbe, ráadásul nagyon könnyen akár néhány pohárnyi alkohol tartalmú italtól is nagyon csúnya állapotba kerülhet. Utóbbira egyébként még vagy már délután ötkor is bőven lehetett látni példát. De nincs is ezzel baj, hiszen erről (is) szól egy fesztivál.

Szóval elsőként az ötkor kezdődő Kowalsky meg a vegára mentem ki, ahol egyébként kezdetben elég kevesen voltak, de aztán kezdett egész sok ember összegyűlni. Az énekes többször is nem tetszését fejezte ki amiatt, hogy ilyen korai időpontra tették őket, nekem úgy tűnt egy kicsit megvan sértődve ezen, de hát rengeteg jó együttes van, és ezekre mindössze néhány nap, szóval érthető, ha valaki éppen számára kedvezőtlen(ebb) időpontban vagy helyszínen kell, hogy fellépjen. Kowalskyék után (meg persze kis áthangszerelés után) Pataky Attila, azaz az Edda lépett a nagyszínpad deszkáira. Itt egy személyes kis megjegyzés következik, akit nem érdekel annak ajánlom a következő bekezdéstől folytatni… Szóval be kell valljam én olyan vegyes érzésekkel vagyok az Edda iránt. Miért? Két okból egyrészt az én nővérem annak idején nagy „eddás” volt, így gyerekként akarva akaratlanul is folyton ezt kellett hallgatnom, így nem volt meglepő, hogy 4-5 évesen már kívülről fújtam a létező összes Edda számot. Emiatt egyébként, ha bárhol meghallok egy Edda nótát azonnal énekelni kezdem, ez valami reflexé vált bennem. De visszatérve a másik okra, Pataky Attila nagy csalódás volt nekem, amikor elkezdett „dáridózni” és mulatós dalok eléneklésével kezdett haknizni. Na mindezek ellenére kicsit hallgattam (és persze énekeltem) néhány Edda slágert, aztán irány az ún. Jate színpad.

A SZIN-en több zenei színpad is van, az egyik közülük a Jate Klub színpada, ami egyébként egy szegedi szórakozó hely. Itt lépett fel a Punnany Massif, akiket nagyon szerettem volna már élőben is látni, így gondoltam most itt a remek alkalom. De! Mert ugye szinte minden tervbe egyszer becsúszik egy kis „de”. A szervezők vélhetően nem számoltak a kánikulával és a koncertet egy sátorhelyiségbe rakták, ahol a tömeg és a hőség miatt úgy 5-10 perc után fogyott el az összes levegő, ezért sokak (köztük én is) ki kellett, hogy jöjjek és a színpad széléről nézni. A fiúk ennekellenére is óriási hangulatot teremetettek és amikor a végén két legnagyobb slágerüket az Élvezd-et és a Hétvégre-t előadták akkor már mindenki őrjöngött.

Este fél kilenckor a nagy színpadon a Magna Cum Laude vette át a staféta botot és kezdett egy másfélórás koncertbe. Mező Misiék óriásiak voltak, én már máskor is voltam Magna koncerten és az is jó volt, de ez valami fergeteges volt. Mindenki együtt énekelt a fiúkkal, Misiék pedig csak fokozták és fokozták a hangulatot. Főleg amikor Mező Misi úgy döntött, hogy minden akadállyal megküzdve (értsd nem volt lejárat a színpadról) leugrott és a kordonhoz jött. De neki még ez sem volt elég, fogta magát és átmászott a kerítésen, a tömeg közepébe, akik persze széttépték. A zenekar sok számot eljátszott az új albumról, a Belső égésről, de örökzöldek is elhangzotta, mint az Átkozott nők, vagy a Lehet, hogy eltört. A közönség úgy a koncert felétől már követelte a Pálinka dalt, Misi pedig megígérte, hogy majd megkapjuk és persze meg is kaptuk. Köszönjük, legalábbis én mindenképp, (mert bár van pár barátnőm, akik vérbeli „magnások”) én nem érzem magam igazi rajongónak, de így is végig énekeltem a másfél órát.

Az est utolsó fellépője a nagyszínpadon a Yellow Card volt, akik egy amerikai punk-rock zenekar, na én őket nem is igazán ismertem, egy dalukat hallottam korábban, de gondoltam itt az ideje, hogy megismerkedjünk. Így tehát meghallgattam őket, de rá kellett, hogy jöjjek én már kinőttem ebből… A közönség nagy része 15-18 éves volt, akik őrjöngve kezdtek pogózni egy fél óra után.

Sajnos mivel osztódni nem tudok, ezért nem tudtam jelen lenni minden helyszínen, de meg kell, hogy említsem, hogy az este folyamán fellépett az Alvin és a mókusok, a Belga, a Copy Con, Road, Subscribe, Szabó Balázs Band és még sokan mások.

Holnap jelentkezem és ígérem, hogy rövidebb beszámolót írok. A Facebook oldalunkra pedig mindennap fogok egy két saját készítésű fotót feltenni, mivel nem vagyok hivatásos fotós, ezért nézzétek el nekem, hogy ezek nem profi képek, azokat megtaláljátok a SZIN hivatalos oldalán.