Főhajtások

Vasárnap estig még látható Kubinyi Anna, Prima Primissima-díjas textilművész Főhajtások című kiállítása a Balassi Intézetben (1016 Budapest, Somlói út 51.) A kiállítást óriási érdeklődés kíséri, eddig már több ezren látták.

A hatalmas térben kifüggesztett, színekben és formákban gazdag, monumentális gobelinek lélegzet-elállítóan hatnak a látogatókra. A teremtett világ szépségét dicsérő, dinamikus, szenvedéllyel teli, életerőtől duzzadó formák és a kenderbe szőtt ősi, erdélyi motívumkincsek tulajdonképpeni főhajtások az Élet és eleink előtt. A tárlat 2013. március 10-ig tekinthető meg a hét minden napján 10-18 óra között, díjmentesen.

2013. január 31. 17:20 - kubinyi ©kubinyi

Kubinyi Anna néhány hagyományos síkgobelin szövése után alakította ki egyéni, csak rájellemző technikáját. Munkásságában azonos súllyal szerepel a plasztikai gondolkodásmód és a szövés útján létrejövő képteremtés.
Eleinte az élet szépségeit figyelte, dicsérte. Munkái optimista, színes, mozgalmas, mégis könnyed jellegűek voltak. Később más témák fontosabbá lettek számára, mint például az idő, az örök mozgás, átalakulás, keletkezés és elmúlás, a természetben szunnyadó, vagy éppen kitörni készülő, belső energia, életerő. Ezeket a fogalmakat gyakorta a fák és a gyökerek ábrázolásával jelenítette meg. Textilképei egyre burjánzóbb, mozgalmasabb, plasztikusabb felületet öltöttek, szinte a relief határainak végső lehetőségeit feszegetve. A szőtt felületek aztán egyszer csak „elszakadtak”, teret engedve az alsó rétegekből feltörekvő indáknak, gyökereknek, vagy épp lehetőséget adva a mélyebbre tekintésnek, a jelenségek mélyebb érzékelésének.

Az utóbbi évtizedben, egy nagy hatású erdélyi tanulmányútnak köszönhetően, az ősi, erdélyi motívumok felé fordult, azóta keres, kutat újabb fontos szimbólumok után, és mint tiszta forráshoz járul hozzájuk. A magyarok ősi kultúrájának és hitének tanúoszlopai, a székelykapuk megszövésével hirdeti magyar örökségünk szépségét és gazdagságát. Az Erdélyi Sorozat című gyűjteményét 2002-ben kezdte szőni főhajtásként a székelység ezeréves története előtt.
A művész hónapokig őrzi, alakítja magában a külvilág egy-egy benyomását, míg egyszer csak létrejön a terv, és a gondolat képileg is megfogalmazódik. A szövőszék mögé felkerül a teljes nagyságú kartonrajz, s ekkor jöhet az alapanyag előkészítése.
Alkotásai minden esetben kenderből készülnek, mely kiválóan alkalmas a puhaság, ugyanakkor az erő, a rusztikusság, a szilárdság megjelenítésére. A kendert mindig maga festi, hiszen ily módon minden szükséges árnyalat megvalósítható. Az alkotói folyamat következő lépései már hasonlítnak a festőművész munkájára, bár annyiban talán nehezebb, hogy a kész kompozíció nem alakítható: ami az első villaütésekkel odakerül, az végleg ott is marad.