2017. augusztus 22. - kedd

“… toltuk neki, mint az állatok”

Kinyomtatom...
Utca zene plakát

Elkészült az első hazai “utcazene road-movie”.

A filmből megtudjuk, milyen emlékek kötik a hazai popélet ma már legnagyobb bandáit, előadóit az OTP Bank Veszprémi Utcazene Fesztiválhoz. Mikor derült ki, hogy a Punnany nem is olyan rossz zenekar, és kivel zenélt először zenekarban Csemer Bogi?

“Az első volt, amikor azt éreztem, hogy nem is vagyunk olyan bénák” – emlékszik vissza Felcser Máté, a korai Punnany Massif veszprémi koncertjére. “Csak elmennének, ha annyira sz…k lennénk!” – tette hozzá, a közönségre utalva. 2009-es emlékét idézi a Mary Popkidsből Kama és Sanyóca. A koleszszobák zenészekkel zsúfolt báját, a közös jammeléseket említik, majd Kama egy mondatban foglalja össze az ottlét esszenciáját: “Az a lényeg, hogy toltuk neki, mint az állatok.” Csemer Bogi zenei fejlődésének fontos állomásaként említi az Utcazene Fesztivált: “Ott tanultam meg nagyon jól vokálokat énekelni” - mondja és Petruska Andris nagy megdöbbenésére Bogi bevallja azt is, hogy ott, Andrissal zenélt először zenekarban. A Fran Palermoról pedig kiderül, hogy szívesen játszanának a veszprémi állatkertben, két zsiráf között… Lássuk a filmet:

Veszprémben minden gyerek utcazenész akar lenni. Nem csoda, hisz 16 éve azt látják évről-évre, hogy jobbnál-jobb, izgalmasabbnál-izgalmasabb zenei produkciók szólalnak meg a belváros utcáin, terein. Az OTP Bank Veszprémi Utcazene Fesztivál idén is egy vibráló, színes zenei kínálatot hoz, július 22-25 között.
Német, francia, angol, szlovén, olasz, kanadai, francia, izraeli, svájci, brazil, koreai zenék és zenészek pszichedelikus swing, arab reggae, balkáni jazz, rhythm’n’blues, rocksteady, bebop, gypsy swing, hip-hop blues, old school rock’n’roll, rockabilly swing, beatbox blues, afro-soul-latin-jazz-dance, koreai beatbox stílusokban. Ezt kínálja idén július 22-25. között a hazai fesztiválpaletta legegyedibb rendezvénye, a OTP Bank Veszprémi Utcazene Fesztivál. A népes felhozatal mellett természetesen a hazai ízek is színesítik a kínálatot, de előbb kezdjük a nemzetközi sorral.

Na, ilyet se láttunk még: beatbox blues! Úgy tűnik, az is veszélyes lehet, ha az ember túl sok zenét hallgat: a Londonban élő Heymoonshaker egy olyan duó, amelynek egyik tagja tüdejét/száját/fogait nem kímélve elektronikus zenei/hip-hop/rock n’ roll/stb. alapokat beatboxol, amire egy gitáros-énekes exaltált és extatikus blues-rockot játszik. A Scarecrow zenéje egész egyszerűen ellenállhatatlan. Blues hip-hopot, vagy hip-hop bluest játszanak, nemes egyszerűséggel, lazán, dinamikusan és hatalmas feelinggel. A kritika így ír róluk: „A Scarecrow blues-hiphopjánál nem sok izgalmasabb dolog van jelenleg Franciaországban.”

A négy éve aktív The Syndrome zenekar tagjai már Olaszország- illetve Európa-szerte is bemutatták, hogy mit tudnak. A Veszprémi Utcazene Fesztivál törzsközönségének is ismerős lehet a nevük, hisz’ itt is játszottak már. Azok pedig, akik még nem látták őket, kiadós testmozgásra számítsanak, a zenekar hitvallása ugyanis nem más, mint az, hogy: „A Syndrome azért született, hogy rázhasd a segged!”  A német Bukahara egyedi hangzásvilága – saját bevallásuk szerint – pszichedelikus swingből, arab reggae-ből, balkáni jazzből és folk hip-hopból építkezik, mely fergeteges mulatságot és maradandó dallamokat ígér. A francia King Automatic egy egyszemélyes zenekar. A Thundercrack nevű legendás punkzenekar egykori dobosa énekel, keyboardozik, szájharmonikázik, gitározik és egyedül is akkora zajt csap, mint egy rockabilly trió a koncertje csúcspontján. A Londonban született Lail Arad zenéje kiválóan hangszerelt, remek váltásokkal operáló (főként) akusztikus pop. Lail produkciója megkapó, bájos, a hangja tiszta, ábrándos, ugyanakkor erőteljes, előadásmódja játékos és szórakoztató, szövegei pedig szellemesek, ironikusak. A Manouche déli szomszédaink egyik kedvenc zenekara.  Szlovénia válasza a Parov Stelarra. Elektronikus tánczenéből, gypsy swingből, jazzből és több hordó balkáni pácléből keveri ki magának magával ragadó zenéjét, amire lehetetlen nem táncolni és a pálinkát nem az előttünk álló nyakába locsolni.

A Santa Machetét – idézzük – „a Nap energiája és a tomboló viharok inspirálják”, a tagok meghatározhatatlan eredetű maszkokban lépnek fel. Egy teljesen abnormális brigáddal állunk szemben, akik afro-soul-latin-jazz-dance zenéjükkel abnormálisan nagy bulit fognak csapni. Az olasz La Tresca héttagú legénységének olyannyira a zene az élete, hogy 15 éves fennállásuk ünneplését is azzal kezdték, hogy visszamentek a stúdióba és új dalokon dolgoztak. Az utolsó Tutto Torna Com’è című albumnak magyar vonatkozása is van: közreműködik rajta Trócsányi Gergely, a Hollywoodoo énekese, aki a zenekar 2013-as fellépésén szerepelt is velük Veszprémben. A félig magyar (szegedi), félig dán származású Sara Katona először egy dán musicalben tűnt fel, majd a sorsszerű módon találkozott egy utcán zenélő zenekarral, melynek tagjai bátorították őt, hogy folytassa az éneklést. Sara szó szerint és átvitt értelemben is erőteljes hanggal bír és érzékeny dalai azonnal megérintik azokat, akik szívvel gondolkodnak.

A Les Garçons Trottoirs egy négyfős társaság, amely gitárral, tangóharmonikával, egy fadobozzal illetve egy műanyag szemetesvödörből és partvisnyélből készült egyhúros „nagybőgővel” hódít, s már egész Európa tárt karokkal várja. Az old school rock n’ rollban utazó (de szerencsére angolul éneklő) olasz Paul maD Gang ’50-es duóként kezdte ’50-es évekbeli slágerek előadásával. Első lemezükön, a 2012-es FULL POWER-en ismert slágereket dolgoztak fel saját rock n’ rollos stílusukban, többek között Lady Gagától és a Green Daytől, most nincs más hátra, mint bevenni Veszprémet. A Nápolyban született énekesnő, Ilaria Graziano már többször járt a jövőben is egy 2030-ban játszódó anime rajzfilmhez adva az énekét, aztán visszafordult Fellini és az országutak világába, hogy állandó kísérője, a szintén nápolyi születésű trubadúr Francesco Fornival elkészítse a nagy feltűnést keltő From Bedlam To Lenane-t követő második közös albumukat a Come2Me-t. Ezt is hallhatjuk Veszprémben. Az I Skarbonari ajánlata a következő: az erős latino ritmust megbolondítjuk egy kis városi ska-val, és amint forr körülöttük a levegő, hozzáadjuk az őrületes mexikói fűszereket. Ha mindez nem elég ok az össztáncra, szívesen segít nekik egy vérbő fúvós szekció. A MAZO, vagyis a Mac Abbe et le Zombi Orchestra egy különleges zenekar. Zenéjüket legegyszerűbben úgy jellemezhetnénk, hogy rockabilly swing, de írják róla azt is, hogy „csodálatosan sodró francia gypsy pop némi régi vágású swinggel, édesen szóló klarinéttel és olyan orgonafutamokkal, amik helyettünk emelik meg a kalapot a fejünkön.” Szóval, euforikus francia örömzene – mi kellhet még? A Dirty Honkers egy teljesen agyament kanadai-francia-izraeli trió, egy dj-vel, egy rapperlánnyal/énekesnővel és egy szaxofonossal és természetesen, ahogy a zenekar felállása sem hagyományos, úgy zenéjük sem az: space boogie a tomboló ’30-as évekből, sugárhajtású energiával előadva. Az Anaya társulat hangzásának alapja a több ezer éves múltra visszatekintő tradicionális népzenei dalokból, koreai népi operából, valamint sámándallamokból merít, megteremtve ezzel a világzene egy új műfaját. A tradicionális koreai énektechnika, a beatbox, azaz szájdobolás, a klasszikus zene és pop zenei elemek váltakoznak produkciójukban, egy új impresszív zenei műfajt teremtve ezzel.

És ne feledjük a magyar fellépőket. Ott lesz a hazai zenei élet egyik legizgalmasabb hangú fiatal énekesnője Fábián Juli, természetesen Zoohackerrel, a tipikus gimnáziumi zenekarként alakult Esti Kornél, a Margit-szigeti szerelmek, séták, bulik emlékéhez kötődő Margaret Island, vagy a korlátok és megkötések nélküli, az improvizáció és egymásra hangolódás jegyében született Random Trip.

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

2017. augusztus 23-26. 5. STRAND Fesztivál, Zamárdi.

Anti-Flag

A legendás punk banda augusztus 22-én tér vissza Budapestre, hogy No Gods, No Masters turnéjukon felforgassák a Dürer Kertet.

CD borító

Boltokban a P. Mobil új albuma!