Ősbemutató a Rózsavölgyiben november 7-én.

„Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Csak nem vettük észre.”
A második világháború vége felé járunk. Az egykor sikeres, közkedvelt író gyakran betér egy színházba, hogy újabb előadások ötletével meggyőzze a direktort, adjon neki munkát, és persze előleget. De azok az idők már elmúltak, amikor az írónak színpadi sikere lehetett. Miután az igazgatói irodából rendre elkergetik, az író az üres színpadra menekül, ahol egy korhadt, régi székre ülve elmereng. Gyönyörű képek és történetek jelennek meg a szeme előtt: az igazgató úr fiatal feleségéről; a nem szép, de nem is tehetséges színésznőről; a teniszrajongó férjes asszonyról; az öngyilkost megmentő ligeti kisasszonyról, és megannyi más elbűvölő nőről. Szép Ernő ragyogó költő és író, a magyar irodalom egyik legcsodálatosabb zsenije. Az ő szerelmes történetein keresztül megismerjük hatalmas szívét és az emberiségbe vetett elképesztő hitét.

Szereplők:
Ernő, a színháztól eltanácsolt drámaíró: Trill Zsolt
A szerelmek: Bíró Eszter
Sanyi, depressziós komponista: Födő Sándor „Fodo”
Dramaturg: Németh Nikolett
Zeneszerző: Födő Sándor "Fodo"
Rendező: Seres Tamás
Seres Tamás, Födő Sándor és a Rózsavölgyi Szalon koprodukciója az NKA támogatásával.
Bemutató: 2017. november 7. - Rózsavölgyi Szalon Arts & Café
Budapest, V. kerület, Szervita tér 5. Bejárat a Zeneműbolt felől.

Bíró Eszter:
"Szép Ernő akár most, 2017 őszén is írhatta volna a verseit nőkről, férfiakról, családról, társadalomról. Arról, hogyan züllik a világ, mállik szét, hol marad a kölcsönös figyelem, miért hasít a közöny körülöttünk, vagy mitől fárad ki egy kapcsolat, apadnak el emberi érzések. Mindehhez rettentő modern a nyelvezete. Szép Ernő zseni volt. Talán kicsit túlhaladta a korát, akkor nem is értették meg őt annyira, nem kapott akkora elismerést, a késői utókor fedezte fel.
Szép Ernő vágyott női jelennek meg az előadásban, mindegyik az ő figurája valamelyik művéből, érzelmeik drámaian ellentmondásosak, ám egyáltalán nem szépelgő alakok. A mi történetünk kezdetén Szép Ernő egy lepusztult színházban találkozik a direktor feleségével, Irinával, akit rávesz arra, hogy játssza el élete szerelmeit. Hármat formál meg így. De feltűnnek más nőalakok is. Összesen öt figurát játszom. Németh Nikolett dramaturggal sokat dolgoztunk azon, hogy a „szépernőség” az abszurdjaival, a humorával és a szenvedélyeivel átjöjjön. Életrajzi ihletésű a darabunk, mégis fikciós, nem követjük Szép Ernő életét, a hangjait hozzuk elő a szerelmein keresztül. Legalább hat színdarabjából és nyolc verséből merítettünk, ugyanakkor nem lehet észrevenni, hogyan hullámzik át egyik a másikba. Nyilván énekelek is az előadásban, de nem a dalok köré írtuk a darabot, azok belesimulnak az egészbe.
Ilyen prózát soha nem játszottam. Óriási segítség ebben nekem a rendező, Seres Tamás, és persze Trill Zsolt, aki jól „gyötör”. Ő addig nem hagy békén, amíg nem jön szívből, vagy éppen zsigerből a mondat belőlem. De mivel kezdettől benne vagyok a darab írásának folyamatában is, tulajdonképpen már magam vagyok a „válogatott szerelmek”.

Seres Tamás rendező:
"Valójában most jött el Szép Ernő korszaka. Talán azért is divatos Szép Ernő, mert van egy szabadosság benne, egy erős kozmopolitizmus, amely vonzó a kortárs színháznak is. És hát nagyon emberi Szép Ernő. Eszménye és elve a humánum.
A kerettörténet szerint Szép Ernő nem veszi észre, hogy a világ elrohan, felrobban, ő csak írogatja a darabjait, meg állandóan szerelmes, nem tűnik fel neki, hogy már közönség sincs, a gazdasági válság sújtotta a színházat is. Födő Sanyi dalai – újakat komponált az előadásra – integrálódnak a darabba."