A sajtóban Titanic 2 címmel beharangozott Szabadság útjaiban se a történet, se a műfaj nem hasonlít a régi klasszikusra, mindössze a két főszereplő a régi.

Hosszú film, kevés cselekménnyel, ami már-már súrolja a művészfilm határait; ez jellemzi röviden a Szabadság útjait. Ahogy a Deltában is egyesek meg tudták találni a szépséget, úgy a Szabadság útjaiban is meg fogják, de a többség számára mégis érthetetlen marad – számomra is. A film az élet egyik nagy kérdését boncolgatja: „Merjünk e eddigi életünket otthagyva új életet kezdeni?”. Bár erre nem kapunk választ, mégis kérdések sokasága fogalmazódik meg bennünk a film után.

Igaz, a múltban játszódik, a cselekménye kimondottan aktuális. Az 1950-es évek Amerikája csak átélhetőbbé teszi a történetet, mert ez az időszak volt a nagy lehetőségek kora. Az, amikor többek közt sok magyar is megalapozta életét a tengerentúlon.
A helyzet miszerint egy akkor boldog feleség (Kate Winslet) a kisváros csöndje és a sok háztartási munkába beleőrülve, úgy érzi nem érte el élete célját. Változtatni szeretne és férjét (Leonardo Dicaprio) rábeszéli, hogy kezdjenek új életet, egy új világban (Párizsban), melyben talán mindketten egyenlően ki tudnak bontakozni. Mire ezt mindketten eldöntik, jön a fordulat és hirtelen tragédiák sorozata következik. Már a film közepétől érezhető, hogy a nő meg fog halni, ami eléggé vontatottá teszi a film végét.

Kate Winslet a filmben nyújtott alakításáért megkapta a legjobb női főszereplő díjat a 2009-es Golden Globeon.

3/10 pont

Szabadság útjai (Revolutionary Road), 119 perc
Rendező: Sam Mendes
Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Kate Winslet
Operatőr: Roger Deakins