Gyakran csak étteremben vagy koncerten keressük az autentikusat, moziélményben nem annyira; és mióta hipermodern háromdimenziós-animációkkal próbálják legális filmfogyasztásra ösztönözni a nézőt - minőségibb képpel-hanggal, hogy csak szélesvásznon legyen élmény -, az ilyesmi gyakran nem is nagyon hatja meg. A Winter’s Bone az érzékeny kivételeknek szól: garantáltan megható mozi.

Pusztán azért, mert kamaszként nem értenek meg. Nem tetszik a hajad színe, vagy ahogy a szemed csillog. Szűk az élettered, nem volt gyerekszobád és csak egy barátod van, hát elég ennyi? Elég indok arra, hogy borotvát és puskát ragadj? Véget vess mindennek, ami más? A huszonnyolc éves rendező szerint elég. Romain Gavras fiatal és francia. Más mentsége nincs.

Vajon meddig tart a testvéri szeretet? Hol húzódik meg az őrület határa? Ezekre a kérdésekre keresi a film a választ. Az biztos, hogy ez volt a legkülönlegesebb film, azok közül, amiket megnéztem a Titanic Filmfesztiválon. Több szempontból is pozitívan csalódtam pl. Diane Krueger egy teljesen új oldalát mutatja meg, a számomra eddig nem túl ismert Ludvine Sagnier pedig elképesztő színészi teljesítményt nyújt. Könnyedén játssza el a mezítlábas, fűben guruló, a természettel szinte eggyé váló fiatal lányt. Fergeteges film!

A Titanic Filmfesztiválon láttam ezt a cseh-szlovák filmdrámát, melyben a kisvárosi életből való kijutás vágya és az atyai szigor találkozása jelenik meg. Nagyon érzelemdús, ám eléggé felkavaró és szívszorongató film a reménytelenségről, a kiábrándultságról, a tehetetlenségről. A női főszereplő egy magyar színésznő Bárdos Judit.

Oldalak