Tíz évvel ezelőtt a moziba járók jelentős hányadát megérintette egy törékeny francia lány mosolya és története. Filmjéről jövet egy kis ideig mi is engedni láttattuk dobogó szívünket, és nem bántuk. Amelie csodálatos élete című francia film a legérzékenyebb ponton talált el minket; tudunk-e szeretni, szerethetőek vagyunk-e magunk is?

„Mégis van olyan, hogy egy nő meglát egy férfit és…és otthon a falat kaparja kínjában, ha rágondol. Ha a férfi tutyimutyi, az baj. Ha rámenős, az is baj. Ha rendmániás, szólni fog minden pókhálóért. Ha túl jó illatú, már eleve gyanús…, ha meg nem elég jó szagú, csinálhat bármit, mindegy.” Szilvás csirke.

Emlékek. Sok van belőlük. Azok a pillanatok, amikre visszatudunk gondolni, amikor éppen szomorúak vagyunk. Vagy azok a negatív élmények, amikből tanulhatunk. De mi van akkor, ha egyik pillanatról a másikra elveszítjük őket? Ritkán mondok ilyet, de most azt kell, hogy javasoljam, hogy fogjuk kézen a barátnőnket és irány a mozi! Igazi csajos film, amit szigorúan csak papírzsepi és csoki társaságában érdemes fogyasztani, de megéri!

Az egykor tánctudása és persze külseje miatt hölgyek kedvencévé váló Channing Tatum tovább tiporja a női szíveket. A Kedves John után most egy még lélegzetelállítóbb helyzetben kűzd a szerelméért. A film egyébként igaz történet alapján készült. A női főszereplő Rachel McAdams egy autóbalesetben elveszíti memóriájának egy részét és 5 év kiesik neki, így elfelejti a férjét, a közös életüket, mindent... Tatumnak tehát az a feladata, hogy másodszor is elcsábítsa saját feleségét. De vajon létezhet-e ilyesmi? Sikerülhet-e másodszor is beleszeretni ugyanabba az emberbe? Hölgyeim azt javaslom, hogy mindenki fogja kézen a barátnőjét és 100-as papírzsepi kíséretében látogasson el a moziba!

Az ünnepi láz miatt eddig nem volt rá időm, hogy írjak Sas Tamás legújabb rendezéséről, ami a 2007-es S.O.S. Szerelem folytatása. Bár nem mondhatnám, hogy túl sok köze van hozzá. Talán az alaptörténet valamelyest hasonlít, hiszen itt is ugyanaz a társkereső cég mozgatja a szálakat. Az akkori Csányi-Fenyő-Ulmann triót most Hujber-Árpa-Hevér hármasa váltotta fel.

A zenecsatornák rongyosra játszott klipjét juttatja eszembe, csak ez nem vicces. Arról a klipről van szó, amelyikben a szereplők egymást megfertőzve speciálisan ugrálnak, figuráznak a lábukkal, továbbadják a kórt, és ettől mindjárt világvége hangulat terem. David Mackenzie mozijában is adott a fertőzés, adott a világvége is,csak a túlélési stratégia más. Hétköznapi pár. Dejavu nagyon.