A hemzsegő amerikai filmek között kimondottan jó beülni az olyan rendezvényekre, mint a Magyar Filmszemle, ahol láthatjuk, létezik magyar filmgyártás.
Elsőként két dokumentumfilmet néztem meg, mert naivan azt gondoltam itt nincs lemaradásunk.

Az El Greco a krétai származású Spanyolországban világhírűvé vált festő életének főbb állomásait és festészetét bemutató film. Érdekes, izgalmas és a végén feszültséggel teli.

A kínai piacon utol lehet érni a legmenőbb audit egy kis BMX bicajjal, legalábbis Budapesten, ahol mindenki gulyást eszik és sört iszik - többek között ez derül ki a Szállító 3-ból, ahol az egyszemélyes hadsereg Jason Statham a verekedések végére megszabadul a ruháitól, mert azzal fojtja meg az ellent. Ahogy a korábbi részekben is.

Mi lesz akkor, ha gondolkodás nélkül mindenre rávágjuk, hogy "igen"? Elég sok lehetőség elképzelhető, az egyikben emiatt lábalnánk ki a három éves depresszióból, jönnénk össze életünk szerelmével, esnénk fogságba az FBI irodájában és kapnánk nagyon jól fizető állást. Ezt a verziót mutatja be az Igenember című film Jim Carrey főszereplésével.

Walt Disney legújabb animációs filmjében megfelelően vegyülnek a klasszikus Disney elemek a modern Pixar animációdús jeleneteivel, amely egy Volt nevű szuperkutya kalandjairól szól, ahogy megismerkedik az átlagos világgal.

Az elmúlt években lelkiismeretesen végignéztem majd’ minden magyar filmet, még a legrosszabbakról sem mentem ki, még ha a közönség 90%-a így is tett. A Nyomozó, Valami Amerika vagy a Kontroll is tekinthetők jó moziknak, de kizárólag az itthoni mezőnyt figyelembe véve. A Kaméleon az első olyan film hosszú-hosszú évek óta, ami nemzetközi viszonylatban is kiválóan megállja a helyét. Ha a szereplők szájmozgása nem egyezne meg a hallott szöveggel, akkor rá sem jönnénk, hogy nem Hollywood újabb importált káprázatára váltottunk jegyet.

Oldalak

Hirdetés