Kezdenek elszaporodni az aktuális világrend kritikáit leíró filmek. Még tavaly nyáron láttam a Citromfát, ami az Izrael-Palesztin viszonnyal foglalkozott, előző héten pedig A hülyeség korát és most a Welcome-ot. Mindegyik film az aktuális problémákra hívja fel a figyelmet és sugallja a nézőben, hogy valami nincs rendjén.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Halász Judit Magyarország jelenleg legismertebb énekese. Generációk nőttek és nőnek fel a mai napig zenéjén és ki ne ismerne egy-egy részletet dalaiból. A róla készült filmet október 8-tól vetítik a mozik.

Meglepő és elgondolkodtató, ha nem a film alaptörténetére koncentrálunk csupán, hanem kissé elvonatkoztatunk attól. Az ember időtlen idők óta várja azt az időpontot, amikor kapcsolatban tud lépni a földön kívüli világgal, kommunikálni tud vele, netán érti is a földönkívüliek mondanivalóját. De úgy látszik, hogy a 28 éve Dél-Afrikában landolt űrhajó nem igazán ad erre okot.

Nyár óta várok erre a napra, hogy végre itthon is megnézhessem a Pixar legújabb alkotását a Fel!-t. Bár Cannesban ezt a filmet is bemutatták, mégis az idei fesztivál a Becstelen Brigantyk-tól volt hangos. Pedig ez is legalább olyan jó, de inkább jobb.

Egyre inkább elcsépeltek az autós üldözéses, drogfutáros filmek. Elég ha csak a legutóbbi Fast and Furious-re gondolunk. A cím alapján a Gyors meló (Go Fast) ugyanebbe a kategóriába sorolható, de szerencsére most a franciák (ismét) bebizonyították, hogy tudnak jó filmet csinálni és új értelmet adni ennek a műfajnak.

Továbbra is divatosak az olasz maffia filmek és szerencsére nem is szerepelnek rosszul a filmfesztiválokon. A Gomorra például sorra gyűjtötte be az Európai Filmakadémia díjait és Cannes-ban is elvitte a zsűri nagydíját. Még abban az évben egy másik olasz film kapta a zsűri különdíját Cannes-ban, ami csak most került a magyar mozikba. Ez az Il Divo.

Oldalak