A február 27-től március 21-ig nyitva tartó tárlat a Zsolnay, a Sykorski és a Mattyasovszky család képzőművészeti értékeit mutatja be. A neves iparos-gyáros polgári családot a kiállítás szervezői olyan oldaláról közelítik meg, amely talán sokaknak kevésbé ismert, a képzőművészet felől.

A pécsi Zsolnay-család különlegességét tagjainak sokoldalúsága adta. Az iparos család igazi képzőművészeti értékeket hozott létre, nemcsak a tájképek, festmények, hanem az iparművészeti dokumentáció terén is, hiszen az ipari minták, épületkerámiák előzményeit jelenítették meg akvarelljeiken, fotóikon. Zsolnay Vilmos, Sykorski Miklós és Sykorski Tádé voltak azok a családtagok, akik munkájuk mellett kipróbálták magukat a képzőművészet területén is. A most megnyíló kiállításon szereplő alkotók mellett a családból Zsolnay Vilmos (1828-1900) és Sykorski Tádé (1852-1940) jelentős festészeti sikereket ért el, de Zsolnay Miklós (1888-1973) tervezéseiben, rajzaiban, tájképeiben is kimutatható a képzőművészethez való kötődés.

Zsolnay Júlia: Mediterrán város

A kiállítás anyagát főként a családtagok tulajdonában lévő alkotásokból válogatták, de nagyszerű képek érkeztek pécsi és hazai műgyűjtők készletéből, a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában lévő alkotásokból. A tárlat érdekessége, hogy bemutatja a Zsolnay-család családfáját is, egészen az 50-es évek végéig, néhány esetben még későbbi időszakig is. A látogatók megtekinthetnek néhány filmet is a Zsolnay-családról és az elmúlt évek történéseiről.

A Zsolnay-család a kiállításon bemutatkozó alkotói:

Mattyasovszky-Zsolnay László (1888-1935) festőművész. Tanulmányait Münchenben és Párizsban végezte. Hazatérése után Budapesten dolgozott. A legnevesebb művészek között emlegették nevét. A francia impresszionisták stílusában alkotta műveit. Tagja volt a Szinyei-Merse Társaságnak. 1924-ben közös kiállításon szerepelt Csókkal, Vaszaryval, Fényessel, Rudnaival a Velencei Biennálén. Pécsett egy kiállítása volt 1930-ban. 1928-ban az ő tervei alapján állították össze a Zsolnay gyári múzeumot. 1935-ben felkérték a Képzőművészeti Főiskola tanárának.

Zsolnay Júlia (Sykorski Tádéné 1856-1950) tervező, festőművész, Zsolnay Vilmos lánya, akinek nagy szerepe volt a gyár művészeti munkájában. Az ő tervei alapján születtek meg a jellegzetes “Zsolnay motívumok”. Münchenben tanult festészetet, majd hazatérését követően gyári műtermében több mint 300 képet festett. Elsősorban akadémista stílusban dolgozott, de hatással volt rá unokaöccse, Mattyasovszky-Zsolnay László is. Az államosítás után festményeinek jelentős része eltűnt.

Zsolnay Lívia (1885-1970) tervező, szobrászművész. Nagyanyja, Zsolnay Júlia műtermének atmoszférája, a gyárban dolgozó művészekkel való találkozások, a festészet és az agyag formavilágának lehetőségei már fiatal korában elragadtatták. Kisplasztikái és szobortervei korát meghazudtoló érettséget mutattak. Akvarell és olajképei nagy jövő előtt álló szobrász-festőművész karrierjét vetítették elő, óriási munkabírással egészen haláláig dolgozott.

Zsolnay Gyula (1862–1947) szobrászművész Zsolnay Ignác fiaként Bukarestben nevelkedett, ott is kezdte képzőművészeti tanulmányait, majd a bécsi Művészeti Akadémiára járt. Zsolnay Vilmos meghívására a gyárban tervezett és formázott. Bécsbe visszatérve zeneszerzők mellszobrait tervezte, majd ismét Pécsett alkotott, ahol a Sipőcz Patika szerecsenjei, valamint Erzsébet királyné és I. Ferenc József mellszobrai születtek. Röviddel ezután Amerikába kapott felkérést, majd az 1903-as St. Louis-i Világkiállításon aratott sikert, és vált amerikai művésszé. Több mint 200 szobra áll Amerikában, főként hősi emlékművek, jelentős történelmi személyiségek szobrai, amelyeket a pécsi kiállítás fotókon mutat be.