Az Erzsébet hidat 1903-ban adták át a forgalomnak, a külföldi szakértők a világ „legmonumentálisabb és legszebb lánchídjának” tartották.

Néhány évtizeddel később a németek 1945. január 18-án a reggeli órákban felrobbantották. A második világháború során szinte teljesen megsemmisült  hidat - a régi pillérek felhasználásával - a Sávoly Pál vezette munkaközösség tervei alapján kezdték újjáépíteni 1961-ben.

Az Országos Széchényi Könyvtár Diafilm- és Fotótára nem csupán az eredeti hídról őriz diafilm felvételeket, hanem az új építéséről is. A történelmi pillanatokat megörökítő dokumentumokon nyomon követhető a felújítás folyamata: egészen a felrobbantott acélroncs Dunából való kiemelésétől a ma is használatban lévő szerkezet terhelési próbájáig.

Az újjáépülő Erzsébet hídhoz kevesebb, mint feleannyi – 6500 tonna – acélanyagot használtak fel, mint elődjéhez, teherbírása mégis nagyobb. A terhelési próbán 115, részben megrakott jármű, mintegy 2000 tonna súllyal nehezedett a hídra. A hidat hat héttel a kitűzött határidő előtt, 1964. november 21-én adták át a forgalomnak, Budapest egyesítésének évfordulóját követően néhány nappal. A megnyitóra több tízezres tömeg gyűlt össze, majd vette birtokba gyalogosan a hidat, az eseményt a televízió egyenes adásban közvetítette.