A Képpraxisok második kiállítása párhuzamos önálló bemutatókként a „képcsinálás” műfajait illesztik egymás mellé a festészet, grafika, plasztika, videó és fotó műfajaiban.

„Az előző alkalommal a festészet és a fotográfia áthatásaira, a képkészítő végtelen számú lehetséges nézőpontjából születő egyéni kísérleteire, esztétikai teljesítményére, míg az idei kiállítással a műfajok sajátosságaira összpontosítunk. Fiedler Ferenc Párizsban kiteljesedett informel festészete mellé Várady Róbert filozofikus mélységű kortárs figurális piktúráját állítjuk. Az apszisban Jankovics Marcell grafikai-, animációs- és könyvművészetét, történelmi, irodalmi ihletésű alkotói munkásságát tekintjük át, különös tekintettel Trianon centenáriumára. Lukáts Andor videoinstallációja egyéni sorsok idő- és térbeli kozmosza, Alexander Gyenes műfaja természettudományból generált grafikai, fotós és plasztikai műveit összefogó asszamblázs. A kiállítás-együttes szándéka a műfajokon átívelő szellemi átjárók feltárása.” (Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója)

A magyar származású Francois Fiedler, a hetvenes-nyolcvanas években az egyik legfontosabb absztrakt festőművésznek számított Párizsban. A világháború után telepedett le a francia fővárosban, ahol a korszak nagyjai, Miró, Chagall, Calder ismerték fel tehetségét és egyengették útját. Az ötvenes évektől hatalmas energiákat felszabadító absztrakt expresszionista képeket festett. Fiedler-alkotások nem először szerepelnek a Műcsarnokban, hiszen egészen fiatalon, 1942-ben és 1943-ban részt vett már itt csoportos tárlatokon. A mostani retrospektív kiállításon zömében a művész legtermékenyebb periódusából, az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekből válogatva állít ki a Műcsarnok reprezentatív olajfestményeket, a tárlaton elsősorban Budapesten még nem látott művei szerepelnek.

Jankovics Marcell szerteágazó művészeti tevékenységének bemutatására vállalkoznak, fókuszba állítva grafikai-képzőművészeti tevékenységét. A kiállításon a művész rajzfilmrendezői munkásságát is végigkövethetik, a Balázs Béla-díjat nyert János vitéztől, az Oscar nominált Sysyphuson és a cannes-i Arany Pálma-díjas Küzdőkön át az Ember tragédiájáig. A tárlaton nem csak az animációs filmekből és könyvillusztrációkból ismerős képek eredeti rajzait láthatjuk, hanem a tervként megmaradt filmforgatókönyveket és figuraterveket is felfedezhetjük. A közeli évfordulóhoz kötődve új, kiemelt válogatásban mutatják be Jankovics Marcell Trianon rajzsorozatát és több, eddig kiállításon nem szerepelt tusrajzát is.

Lukáts Andor színész, rendező, a magyar színházi élet egyik legsokoldalúbb alakja, számos nagy sikerű film főszereplője ezúttal ismét a képzőművészet területére látogat. Videóinstallációja hét életkoron keresztül, különböző nemű, különféle sorsú hétköznapi emberek mindannyiunkat megszólító történeteiről mesél. Milyen kérdések foglalkoztatnak egy óvodás kislányt, egy fiatal apácát vagy egy hatvanéves orvost? Hogy látja a jövőt egy állami gondozásban élő kamasz és egy háromgyerekes elvált édesapa? Összegzés, újrakezdés, reményvesztettség, hit. Több mint látnivaló – lehet, hogy kimondja bármelyikünk megélt sorskérdését.

Várady Róbert egyéni kiállítása az alkotó elmúlt tíz évben készült munkáiból válogat. Igyekszik átfogó képet nyújtani Várady intellektuális élményeket nyújtó képalkotó gyakorlatáról, melyben nagyrészt az ember/egyén és az őt körülvevő társadalmi, kulturális, fizikai tér viszonya, annak ellentmondásossága, talányossága tematizálódik. Absztrakt felületekből és leíró-megjelenítő elemekből álló, pontosan kidolgozott festői részletekkel létrehozott munkái a festőiség és a jelentéstartalom gazdag tárházát jelenítik meg. A párhuzamosan készült, de eltérő sorozatokhoz tartozó festmények együtt, egyszerre láthatók a kiállításon.

Alexander Gyenes Amerikában élő magyar származású biokémikus, képzőművész. A műcsarnokbeli kiállítás elsősorban a csillagászati kutatás területeiről kiinduló szeriális projektjeit mutatja be. A kiállítás egyik kulcsfigurája a kora 2o. századbeli jezsuita csillagász, Fényi Gyula. Az asztronómus aprólékos rajzok segítségével a napkitörések törvényszerűségeit térképezte fel. Ahogy Gyenes vall róla: „Fényi személyisége igen megkapó: vallásos odaadás jellemzi, egyszerre telve a katolikus miszticizmussal és a felfedezésre nyitott természettudós kíváncsiságával.” Ugyanilyen kettősség érhető tetten Alexander Gyenes alkotói attitűdjében és munkáiban: a tudományos megközelítés igényével, gondosságával és analitikus módszereivel igyekszik bemutatni az égi rend és harmónia emberi ésszel alig felfogható törvényeit, és rámutat ezen vállalkozás lehetőségeire (vagy éppen lehetetlenségére).