Kettős premier volt az Operettszínházban

Magyarországon először színpadon az Anne Frank naplója és A képfaragó!

A nagy sikerű bemutatón Kiss-B. Atilla üdvözölte Őexcellenciáját, Yacov Hadas-Handelsmant, Izrael budapesti nagykövetét, aki ünnepélyes szavakkal köszöntötte az alkotókat és a nézőket.

„Anna története az erő, a remény és a hősiesség egyetemes szimbólumává vált a reményvesztettséggel szemben. Üzenete sajnos még ma, 75 évvel a holokausztot követően is érvényes” – mondta Yacov Hadas-Handelsman az előadás premierje előtt elhangzott köszöntőjében. Hozzátette, hogy az olyan új megközelítéseknek, mint ez a mono-opera is, kiemelten fontos szerepük van a másfél millió halott gyermek történetének felidézésében, a holokauszt és az emberiség tragédiájának ismétlendő elbeszélésében.  „Tartozunk ezzel mindazoknak, akik életüket vesztették a holokauszt idején, tartozunk ezzel a saját generációnknak és gyermekeinknek, azért, hogy ehhez hasonló dolog soha többé ne történhessen!”

Az Anne Frank naplója és A képfaragó kettős premierje előtt a színház beszélgetést tartott a sajtó nyilvánossága előtt, melynek során az alkotók és a szereplők nyilatkoztak az előadásról. Az esemény bevezetéseként két rövidfilmet tekinthettek meg a vendégek, egyet Anne Frank életéről, egyet pedig a zsidó kislányt alakító Süle Dalmáról. „Ez egy csoda, hogy még mindig nem vesztettem el a reménységet” – hangzott el az operaénekesnő kedvenc gondolata a műből, majd a főigazgató úr köszöntője és beszéde következett.

Kiss-B. Atilla főigazgató kiemelte, hogy tanulnunk kell ettől az ifjú hölgytől, egy 13-14 éves fiatal lánytól, mégpedig azt, hogy a történelem legsötétebb, legkilátástalanabb korszakában az Istennel való közösség, a hit és a lélek nyugalma erőt és értelmet ad a mindennapoknak, a pillanatoknak. –„Ha valaki nagyon bánatos, magányos és boldogtalan, a leges legjobb orvosság ez ellen, kitárulkozni a természetnek, és egyedül lenni Istennel. Hiszem, hogy a természet szépsége enyhíteni képes minden fájdalmat. Most már tudom, hogy az életöröm és kitartás a világon a legfontosabb. A gazdagság, hírnév nem szükséges, nem fontos. Csak rövid ideig halványul el a lélek békéje, mert aztán újból feléled, és életünket boldogsággal tölti el, amíg félelem nélkül tekintünk fel az Égre!” – idézete a műből.

Pfeiffer Gyula főzeneigazgató beszélt Grigori Frid életútjáról és munkásságáról, s elmondta, hogy a szerző szívesen foglalkozott irodalmi művekkel: az Anne Frank naplóján kívül másik mono-operája a Van Gogh levelezése, de komponált nagyzenekari műveket, kamaradarabokat, zongoradarabokat és dalokat is.

A mono-operát Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színművész rendezte. Mivel a mű erőteljes hitvallás az élet mellett, a rendező számára különösen fontos volt, hogy a darab kiemelje az ifjú Anne Frank derűs természetét. A rendező után Túri Erzsébet díszlettervező vette át a szót. „Ahogy az ember emlékezete felfejtődik, mindig előhoz különböző titkokat – így működik a kialakított játéktér is az előadás során” – tudtuk meg tőle. Az esemény meglepetésvendége Fahidi Éva művésznő volt, aki maga is holokauszttúlélő. Elmondta, hogy az általa ismert feldolgozások sorából ez az előadás még hiányzott, s igen nagy szükség volt rá. Őt az a gondolat foglalkoztatta leginkább a műben, hogy amikor az embert minden oldalról halál veszi körül, honnét tud erőt meríteni az örömhöz, hogy azt mondhassa: az élet mégis gyönyörű.

Ezt követően A képfaragó Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerzője, Dubrovay László beszélt a művéről, melynek szinopszisát Gáli József írta. Elmondta: azért tartja olyan fontosnak A képfaragó üzenetét, mert mindenképp beszélni kell róla, hogyan jön létre egy műalkotás. Vincze Balázs Harangozó Gyula-, Imre Zoltán- és Seregi László-díjas balettművész, koreográfus-rendező szerint a darab még premier után is formálódik. Úgy érzi, hogy az Operettszínház adta lehetőséggel élve a mű már eddig is lelkeket gyógyíthatott. Ottlik M. Laura és Sík Milán rengeteget kaptak a próbafolyamatok alatt, és nagyon élvezték a felkészülést. Vincze Balázs szerint akkor működik egy előadás, ha a művészek kiegyensúlyozottak, és őszintén szeretik, amit csinálnak.

A táncosok néhány gondolatát követően elsőként az Anne Frank naplóját, majd a szünet után A képfaragót tekinthették meg a jelenlévők.

Hirdetés