Teljes értékű vagyok!

Bár a legfontosabb most az, hogy sikerüljön a járvánnyal kapcsolatos problémákat megoldanunk, mégis érdemes odafigyelnünk azokra a bátor és különleges egyéniségekre, akik az élet más területein alkotnak kimagaslót. Ilyen lány Anna Lilla, aki életének minden nehézsége ellenére nem adja fel, hogy megvalósítsa álmait, példamutatása és üzenetei a világ minden tájára eljuthatnak! Különösen aktuális ez most, hiszen március 21. a Down szindrómával élő emberek világnapja.

„Sziasztok!

Szalay Anna Lilla vagyok, és a Nem Adom Fel Kávézóban dolgozom felszolgálóként.

Március 21-én van a Down-szindróma világnapja. Ezzel a nappal kezdődött volna el az a kampányunk, amiben egy lakóotthonra gyűjtenénk, amit fel szeretnénk építeni, hogy párommal, Gáborral és a többi beköltözővel önállóan élhessünk. Erre szerettünk volna adománygyűjtést indítani. A felépítéshez nagyon sok pénzre van szükségünk és ezt a ti segítségetekkel szerettük volna összegyűjteni.

A koronavírus miatt kialakult új helyzet azonban teljesen megváltoztatott mindent.

Az álmomat, hogy önálló életet kezdhessek, nem adtam fel, de most el kell halasztanunk ezt az egészet. Sokkal fontosabb, hogy egészségesek legyünk és megvédjük magunkat és a többi embert is a vírustól. Erre fogok én is mindenkit kérni a Facebook oldalamon.

Nagyon szeretek dolgozni, mégis én is itthon maradok, amivel vigyázni tudok magamra és a többiekre is.

S hogy mit csinálok itthon? Sok mindent, például chatelek Gáborral, mert nagyon hiányzik nekem, álmodozom arról, hogy milyen lesz, mikor elköltöztem, kártyázok anyukámmal, együtt tornázunk, tanít főzni és a háztartást vezetni, hogy majd a lakóotthonban a lakásunk Gáborral szép tiszta legyen mindig.

Két dologgal mégis készültem a Down-szindróma Világnapjára:

•          Elkészült egy videóm a világnap alkalmából, amit szeretném, hogy minél többen lássatok. Ezt csatolom is az üzenetemhez egy másik videó mellett, amiben kifejtem a véleményem erről a helyzetről.

•          Emellett csinálunk egy otthonmaradós eseményt a Facebookon, amibe mindenkit arra kérünk, hogy jusson eszébe, hogy Down-szindrómásként milyen színessé tudjuk tenni a mindennapokat. Biztonságos és kicsit vicces is hogy a felemás zoknit nem a lábunkra, hanem most a kezünkre húzzuk. A kesztyűvel védjük magunkat a koronavírustól is jelképesen. Csatlakozzatok minél többen ti is és készítsetek Otthon ilyen képeket.

Az álmaimat pedig nem adom fel!”