A Thália színházban a kétszázadik előadás után is állandó telt házzal fut a Hat hét, hat tánc, amelyre még mindig alig lehetett jegyet kapni.

Szereplői országosan elismert színészek Kulka János, és Vári Éva. Az előadás a Színikritikusok díját is megkapta. A mű szerzője Richard Alfieri számos díjjal rendelkező amerikai forgatókönyv-, és drámaíró. A közönség egy percig sem unatkozik, annak ellenére sem, hogy 120 percen keresztül csak 2 nagysikerű színész párbeszédét, és táncát hallhatja és láthatja. Különböző nemű, korú, stílusú, egymásnak idegen ember kemény összezördüléseit követhetjük nyomon, amely az előadás végére meghitt barátsággá kovácsolódik. A történet egy luxus öregek otthonában játszódik, szereplői egy gazdag özvegyasszony, és egy meleg tánctanár. Az ember életében sok másik emberrel találkozik, és kerül felületes, vagy mélyebb kapcsolatba, de ha egy igaz barátra rátalál élete során, akkor érezheti igazán boldognak magát.

Michael sokszor közönséges, és trágár megjegyzései nem meghökkentőek, hanem nevetésre serkentik a nézőket. A darab poénjai szórakoztatóak, és magával ragadják a közönséget.

Lilly a volt lelkész feleség, hol hisztis kislányként húzódozik, hol gondoskodó anya módjára osztogatja a jó tanácsokat, hol tüzes nőként tűnik fel, hol pedig pletykás életunt vénasszonyként magába roskadva. Mindezeket két csodálatos színész, csodálatos játékával élhetjük át.

Hat tánc, hat jelenet. A jeleneteket különböző stílusú táncok választják el egymástól. A táncokon keresztül ismerjük meg két ember élettörténetét, érzelmi viharokkal telített tragikus sorsukat, ami egyre közelebb hozza őket egymáshoz. A másik ember fájdalma, sorsának megismerése kapcsán, rájönnek arra, hogy másoknak se olyan könnyű az élete. Mindenkinek megvannak a maga kis titkai, problémái, és ha ismernénk egy kicsit is a másikat, másképpen viselkednénk, és közelednénk egymáshoz. A darab ráébreszt arra, hogy alig ismerjük szomszédjainkat, kollegáinkat, és azokat az embereket, akikkel nap, mint nap találkozunk, pedig mindenkinek megvannak a maga problémái, sőt lehet, hogy hasonlóak, mint a mieink. Rámutat arra, mennyire magányosak vagyunk, és mennyire vágyódunk egy meghitt, és közeli kapcsolathoz. A igaz szerelem, és a barátság, csak egyszer adódik meg az ember életében, és szerencsés az, aki részesül ebben. A mű szórakoztat, de fájdalmat is hagy a szívekben. Ez a keserédes előadás, alkalmas arra, hogy olyan valakivel is megszerettesse a színházat, aki még eddig nem volt színházba járó ember. A magánéletben is egymást régóta ismerő színészek kifinomult játéka, a szöveg, a tánc, a zene, a díszlet, és a koreográfia egyszerűen fantasztikus.