Szabadjáték - Szobák, a Műcsarnokban

A Szabadjáték / II. Képzőművészeti Nemzeti Szalont kiegészítő, további 51 képzőművészt bemutató kiállítás.

Szurcsik József: Szabadjáték – Szobák

A szoba több, mint egy helyszín.

- részlet a kiállítás katalógusából -

„A Szabadjáték – II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2020 megbízott kurátoraként volt egy határozott vízióm, ami szerencsésen találkozott a műcsarnoki elképzelésekkel; egy korrekt módon strukturált tervet szőttünk együtt, jól körüljártuk, miként építsünk fel a projektet, amely több egységből áll, és ezek alkossanak egy nagy egészet. Nagy izgalommal álltunk neki a szervezésnek Kondor-Szilágyi Máriával, a Műcsarnok belső kurátorával. Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója minden lehetséges segítséget és észszerű kontrollt biztosítva úgy támogatta a munkánkat, hogy a folyton változó mindennapok zavarát kitisztázva a lehető legelőnyösebb pozícióból startolhasson.

Sok körülmény nehezítette a tervezést, a folyamatosan változó jelenhez kellett igazodnunk: nyomasztó járványhelyzet, bezárás, totális bizonytalanság minden szinten, akár csak a másnapot tekintve is, tervezhetetlen rövid és hosszú távú jövőkép, újranyitás, felhőszakadás, beázás, nyár, szociális távolság, kézfertőtlenítő, kötelező maszkviselet, kiállítás-építés, katalóguskészítés, rendezvények és események tervezése, viaskodás a lehetetlenségekkel, tárlatvezetések, interjúk, riportok, szerethető és haragos beszélgetések virtuálisak ás valóságosak is.

Szabadjáték – szobák című tárlat három térben kínál betekintést az itt kiállító művészek életművébe: benyithatsz a szobák ajtaján, belepillanthatsz privát terekbe, a közeli múltba, illetve az aktuális jelenbe, és besétálhatsz a valóságba. Nem vagyunk egyformák, ne is legyünk azok, minden részecskénk hasonlósága legyen a különbözőségünk építőeleme. Legyen egy lehetőség a kifejezés, a kimondás és a befogadás gesztusa minden dolgok elérése érdekében, még a lehetetlen dolgok érintése miatt is. Lépjünk be ezekbe a szobákba, nézzünk körül jól, majd tekintsünk ki az ablakon is, éljünk meg bizonyos viszonylatokat, érezzük meg a távoli dolgok jelenlétét és legyünk képesek elismerni a tőlünk távoli dolgok létezésének jogát is. Az itt látható műtárgy-egységek és a különálló művek egyenként is nagyon változatosan deklarálják a legkülönfélébb jelenségeket.

A kiállított művek, bár sok mindenről beszélnek és ezt a legkülönbözőbb művészi nyelven teszik, egyvalamiben megegyeznek: mindegyikükhöz nagyon is van közünk, ráadásul mindannyiunknak. Sokféle összefüggésben közre- és együttműködve behálózzák a kiállítótereket. A lokális illatoknak is marad azért itt hely, az árnyékká is redukált, lelassított vagy meghajlított fények, az érzelmek és a sokfelé rétegződött párhuzamos valóságok együtt alkotják azt a közeget, amelyben lenni kényszerülünk.

Odakinn vagy idebenn a szobákban művek várnak térben és időben Rád! Csendben vagy harsányan szólnak hozzád. Minden egyes alkotás a Tiéd, hagyd, hogy így legyen, engedd magadhoz a saját alternatívádat, hadd teljesedjen ki benned, szélesedjen, erősödjön meg általad a Te valóságodban ez a feltétlen és szabad játék, legyél a részese!

A szabadság szobái, a játékoké, a személyes játéktéré, a szabad játéké.”

A virtuális megnyitót, Szurcsik József tárlatvezetését itt tekinthetik meg.

Hirdetés