Egy kivételes elnöki történetről mesél Leonardo DiCaprio és a HISTORY az amerikai választás előtt

Alkoholista, véreskezű diktátor vagy polgárháborús hős?

Ulysses S. Grant nemcsak az amerikai polgárháború sikeres hadvezére volt, hanem békeszerető elnök, a feketék és az indiánok szószólója is. Legyőzött ellenfelének, Lee tábornoknak mégis sokkal több szobrot állítottak, őt pedig az utókor sokáig a legrosszabb elnökök között tartotta számon. Grant tábornok történetének az amerikai elnökválasztás előtt állít emléket a HISTORY.

(a mellékelt fotó: Grant balra középen Lincoln mellett George Healy 1868-as festményén) November 3-án, kedden az 59. alkalommal járulnak az urnákhoz az amerikaiak, hogy megválasszák az Egyesült Államok elnökét. Néhány nappal a választás előtt az egyik legérdekesebb amerikai elnök történetéről, Ulysses S. Grant életéről mutat be háromrészes dramatizált dokumentumsorozatot a HISTORY.

Katona és rabszolgatartó

Grant 1822-ben egy szerény jólétben élő ohiói varga fiaként látta meg a napvilágot. A cserzőmesterséget nem szerette, viszont kiváló érzéke volt a lovakhoz, ezért hajtóként dolgozott a családi cégben, majd a West Point-i katonai akadémián is kitűnt lovagló tudásával. Az iskola után mégis a gyalogsághoz került, ahol részt vett az 1846 és 1848 közötti mexikói–amerikai háborúban, amelynek során az USA elfoglalta az ország mai délnyugati részét Texastól Kaliforniáig. Grant mind harctéri bátorságával, mind logisztikai tevékenységével kitűnt, a háború után mégis leszerelt, mivel erkölcstelennek tartotta a területszerző hadjáratot.

Feleségével és négy gyermekével Missouriban telepedett le. Farmerkedni próbált, sikertelenül, ezért tűzifát árult St. Louis utcáin. Ezután rabszolgatartó apósa farmjára költözött. Korábban nem volt a rabszolgaság ádáz ellenfele, de testközelből látva az elnyomást azzá vált. A család rabszolgáival emberségesen bánt, sőt együtt dolgozott velük, kiváltva ezzel a szomszédok rosszallását. Egyetlen rabszolga volt a tulajdonában, egy William Jones nevű férfi, akit valószínűleg apósától „kapott”, de alig egy elteltével felszabadította.

Hadvezér és elnök

Röviddel ezután Északra, Illinois-ba költözött, és apja bőrüzletében dolgozott. Itt érte a polgárháború kitörése. Azonnal jelentkezett Abaraham Lincoln elnök toborzó felhívására, és gyorsan emelkedett a tiszti ranglétrán. Eleinte a nyugati hadszíntéren jeleskedett, ellenőrzése alá vonta a Mississippi völgyét, kettészakítva a lázadó Konfederáció területét. Ezután Lincoln az uniós haderő vezénylő tábornokává nevezte ki, és appomatoxi csatát követően végül ő kényszerítette ki a déli seregeket vezető Robert E. Lee tábornok fegyverletételét. Kortársai rámenős stratégiai zseninek tartották, kritikusai szerint azonban főleg a túlerőnek köszönhette sikereit, és annak, hogy a veszteségekkel nem törődve harcolt a győzelemért.

A háború után, Lincoln meggyilkolását követően szembefordult az alelnökből elnökké avanzsáló Andrew Johnsonnal, mivel úgy látta, hogy elárulta az Unió ügyét, behódolt a vesztes déli elitnek, amely akadályozni próbálta, hogy a frissen felszabadult feketék polgárjogot nyerjenek. A következő elnökválasztáson maga is elindult, és meg is nyerte azt. Elnökként a külső háborúkat kerülte, megszilárdította a szétszakadt és újra összeforrasztott nemzet stabilitását, felszámolta a Ku-Klux-Klan terrorját, és a hadsereg segítségével biztosította a feketék szavazati jogának érvényesülését Délen.

Az utókor ítélete

Grant öröksége nem bizonyult tartósnak. A századfordulóra erőre kapott a Lost Cause, vagyis az „elveszett ügy”, amely déli szemszögből próbálta újraértelmezni a polgárháborút. A déli államokban a feketék jogait korlátozó törvényeket hoztak, amelyek az 1960-as évekig hatályban maradtak, konföderációs emlékműveket emeltek. Míg Lee tábornoknak sok ezer szobrot állítottak, Grantnek alig pár tucatot, miközben alkoholista, véreskezű diktátornak, középszerű, korrupt elnöknek festették le. Az igaz, hogy krónikák szerint az italt nem vetette meg, és naivan szemet hunyt a kormányában burjánzó kétes üzletek felett, őt magát azonban nem érte korrupciós vád.

Szimpatizált az őslakosok ügyével, először nevezett ki indiánt az indián ügyek felelősének. „Békepolitikája” azonban második ciklusára összeomlott a fehér farmerek, aranyásók nyugati terjeszkedése és a földjükhöz ragaszkodó őslakosok konfliktusai alatt, és ma már azért is bírálják, mert az indián kérdés békés megoldását az európai kultúrába való asszimilációjuktól, keresztény hitre való térítésüktől remélte.

A 63 évesen torokrákban elhunyt Grant a történészek szerint nem volt erkölcsileg kikezdhetetlen zseni, de bátor és becsületes tisztként, majd politikusként próbált helyt állni a történelem viharaiban, ezért megérdemli az utókor tiszteletét. Ebben segíthet a HISTORY új sorozata, amelynek egyik producere Leonardo DiCaprio.

A Grant tábornok epizódjai október 30-án, 31-én és november 1-én 21 órakor láthatók a HISTORY-n. HISTORY® a Facebookon.

Hirdetés