2012. május 18. - péntek

Paulina Éva: Kiből lesz a JÓ NŐ?

Kinyomtatom...Send by email
Paulina Éva: Kiből lesz a JÓ NŐ?, borító

A karácsonyi könyvvásár egyik nagy sikere volt Paulina Éva: Kiből lesz a JÓ NŐ? című könyve, amit most mi is elolvastunk.

Szóval, nem az az igazi kérdés, hogy jó-e a könyv – sokkal jobb kérdés: kinek „való” ez a könyv?
Ha megnézem a borítót, profi munka: sötét alapszínből előbukkanó meztelen női hát – titok és érzékiség keveréke. A betűk elütő színe és nagysága – figyelemfelkeltés. A cím választása – Kiből lesz a JÓ NŐ válasz Dr. Csernus Imrének – felkapott témára és személyre utal.
Az Előszó előtti előszóban már érzékelhetjük a könyv felfokozott hangulatát (TELE VAN A HÓCIPŐM – elegem lett abból, hogy folyton férfiak „osztják az észt”, hogyan is kellene nekünk, nőknek élni…).
Paulina Éva két nagy ígéretet tesz, egyrészt hogy elmondja a NŐ véleményét a nőről, másrészt pedig az Előszóban azon titkok megfejtésére és továbbadására vállalkozik, amelyeknek a Jó Nők a birtokában a vannak.
A fejezet címei, mint például „Nincs egy rongyom se!”, Kihűlt ágyak, kihűlt szívek” vagy „A csoda bennünk létezik” - mind, mind olyan témát engednek sejtetni, amely a nőket érdekli, s tegyük hozzá, mindig vannak olyanok, amelyet éppen aktuálisnak vagy érdekesnek tartunk: mert velem is ez történt vagy mit kellene tennem – és ezer más szempontot sorolhatunk még fel.
Tele vannak a fejezetek hihető, életszagú esetekkel – és nem egyszer gyakorlati tanácsokkal is: például, hogy öltözködjünk – lásd: Nincs egy rongyom se! Aztán a plasztikai műtétekről: Zsírleszívás? Mellplasztika? Smink? Étkezési tanácsokat is olvashatunk: Hogyan fogyjunk tíz kilót „seperc” alatt? Aztán jönnek a bonyolultabb dolgok: férfiak, szülés és élethelyzetek.

Paulina Éva: Kiből lesz a JÓ NŐ?, borítóPaulina Éva: Kiből lesz a JÓ NŐ?, borító

Beváltja-e ígéretét Paulina Éva, elmondja a NŐ véleményét szemben a „bicskanyitogató” stílusú Dr. Csernus Imrével? De ki is az a „NŐ” – csak így nagybetűvel a könyvet idézve? Hát ez az, a nő fogalom, absztrakció, nincs nő, csak vannak konkrét személyek, nők konkrét helyzetekben. S minél közelebbről vizsgáljuk a csoportot – a nők csoportját - annál nehezebb mindenkire vonatkozó általános érvényű megállapítást tenni. Itt látom elérkezettnek az időt, hogy visszatérjek az első mondatomra: kinek „való” a könyv?
Szerintem 30-on túli szingli vagy szingli-gyanús értelmiségi nőnek vagy olyan értelmiségi középkorúnak, aki már túl van sikertelen kapcsolat(ok)on vagy éppen nincsen túl.
Itt tegyük fel azt a kérdést is, beváltja-e ígéretét a könyv, elmondja a NŐ véleményét? Én – bevallom őszintén - nem tudtam meg, mi is a véleménye – nem a NŐ-nek, hanem Paulina Évának. Rövid példa erre: 133. oldalon: Nem osztom Dr. Csernus Imre gyermekvállalásról alkotott véleményét – írja. Aztán a 137. oldalon: Ugyanis Csernus doktor véleményében, amit a fejezet elején idéztem, azért van valami igazság. Nagyon jellemzőnek találom: nagy megállapítások, aztán kicsi satírozás, „persze ha azt is figyelembe vesszük” – máris más a leányzó fekvése.

Ez a könyv nem vélemény, hanem esetek gyűjteménye. Nem mondhatom, hogy nem igazak, nem mondhatom, hogy nem megoldások – de ne tévesszen meg senkit, ez másnak az esete, nem az enyém! Legtöbb eset, megállapítás nem valami újdonság, inkább meglevő ismeret-, véleményhalmaz összefoglalása, rendszerezése – megtűzdelve a szerző személyes tapasztalásával. Példa, okulás, elgondolkodás – szerintem erre jó.

Beváltja-e ígéretét a könyv, megismertet-e a JÓ NŐ titkával? A címnek persze olyannak kell lenni, amikor valaki azt elolvassa, kedvet érezzen, hogy kezébe vegye, belelapozzon! És végül megvegye a könyvet. Ezt értem, de azután lehet pontosítani – sőt, szerintem illik is. Ebben a könyvben nincsenek titkok, hanem jó tanácsok osztogatása, a szerző következtetéseinek levonása – nagybetűvel vagy vastagon szedve, amely ízlés dolga, de nekem például egyáltalán nem tetszik ez a szöveg-kiemelési stílus.
Nem tetszenek bizonyos általánosítások: itt van például Kanada, Észak-Amerika emlegetése – majdnem a Kánaán – (nagy halom zöldség, nagy halom gyümölcs és mellette egy-két kisebb csomagban hús, többnyire csirke vagy hal. Ezt veszik a kanadaiak. – 75. oldal.) – Szóval hatalmas általánosítás. Biztos van, aki ezt veszi. Hol? Vancouverben vagy Halifaxban? És hányan és kik? Vajon a gyorsétkezdéket kik töltik meg és miért van elhízva a lakosság jelentős része? Részemről meg ez általánosítás, tudom, de higgyen mindenki, amit akar.
És néha mintha félresiklanának a dolgok: Mi lenne velünk, ha a monoton téli hónapokban nem volna karácsony és Valentin-nap – kérdi a szerző a 115. oldalon? Kifakulnának a napjaink – adja meg a választ, és sorolja azokat a téves dolgokat, amelyeket ezzel a napokkal kapcsolatban teszünk (ajándékokkal a borzalom, kifárasztjuk magunkat az előkészületekkel stb.). Igaz, de nem a karácsony és nem a Valentin-nap a lényeg, hanem az ünnepek, s ez elveszik a könyvben a plüssmacik és egyebek részletezése közben. A monoton téli hónapokban pedig mindegy, hogy szenteste vagy egy sima hétköznap, de tényleg érdemes meleg teával kezünkben fotelba telepedni és felidézni szeretteinkkel a szép emlékeket - nyáron meg hideg ital mellett – kicsit máshol van véleményem szerint a hangsúly.

Mióta Kanadában élek – írja a szerző – az életmódom ugyanaz maradt, tehát: no alkohol, no drog …..Ezt a mondatot, ha összevetem a KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS „Szeretnék köszönetet mondani a volt férjeimnek ……., akik megmutatták, hogy milyen az alkohol, a depresszió és a drog fogságában élni.” – szóval Ön olvasó, erről mit gondol? Én azt, hogy a férjek voltak alkoholisták, drogosok. Megkérdezném: a férfiak miért alkoholisták, drogosok? – és nem a szerző férjeire gondolok, csak úgy általánosságban kérdezek. Mert nekik is voltak problémáik? Még mindig általánosításban kérdezem: a férfiaknak is vannak problémáik? És az motoszkál bennem, hogy mi az előbbre való? Legyünk jó emberek – vagy jó nők (kis betűvel)?
Kinek ajánlom továbbá ezt a könyvet?
Aki a „JÓ NŐ” kifejezést pozitívnak tartja, aki úgy gondolja, hogy a befejező „Csoda bennünk létezik” című fejezet egyik szerző által kiemelt mondata: … „nagyon haragudtam egy pasasra, aki eléggé szétbasztaaz (nyomdahiba) életemet ” ebbe a fejezetbe illik.

Paulina Éva: Kiből lesz a JÓ NŐ?, 2009
K.U.K. kiadó, ISBN: 9789639887282

Saját értékelésem: Nincs Mások értékelései: 4.5 (2 szavazat)

Nagyon igaz, és ami számomra

Nagyon igaz, és ami számomra megdöbbentő, hogy nemcsak nyomdahibával van tele a könyv, hanem helyesírásival is, mert nem hiszem, hogy mind nyomdahiba lenne. Elkezdtem javítani a könyvet, egy oldalra nem egy hiba jut... Ahhoz képest, hogy a kiadó úgy hirdeti magát, hogy igényes könyveket adnak ki... Valakinek tudnia kellene helyesen írnia a kiadóban, amibe a szerző is beletartozik, ha már az írás a mindene... és újságíró. :-((((

Kapcsolódó cikkek...

Audrey Tautou és François Damiens a Nathalie második élete c. filmben

Tíz évvel ezelőtt a moziba járók jelentős hányadát megérintette egy törékeny francia lány mosolya és története. Filmjéről jövet egy kis ideig mi is engedni láttattuk dobogó szívünket, és nem bántuk. Amelie csodálatos élete című francia film a legérzékenyebb ponton talált el minket; tudunk-e szeretni, szerethetőek vagyunk-e magunk is?

Jeremy Renner, Chris Evans és Scarlett Johansson a Bosszúállók c. filmben

Bár a premiervetítések lezajlottak, a kritikusok, bloggerek és lelkes filmzabálók tollából kipattant beszámolók pedig már egy jó ideje ellepik a cyber teret, az elsöprő hullámnak koránt sincs vége.

Helyszín: 
Rózsavölgyi Szalon
Időpont: 
2012. május 15. 18:00

A Történetek gyerekekről és felnőttekről című új kötet felolvasással egybekötött bemutatója lesz a Rózsavölgyi Szalonban. Felolvas: Tompos Kátya és Harkányi Endre.