Beat ünnep

Kőbányai János fotói a Műcsarnokban.

Kőbányai János író, szerkesztő, fotográfus bő másfél évtizeden át követte kamerájával a magyar beat és rock világ ikonjait és közönségüket. A Műcsarnok-beli kiállítása az 1970-es és 80-as években készült mintegy tízezer fotóból nyújt válogatást, megidézve a tabáni koncertek hangulatát éppúgy, mint a Beatrice együttes, a csöves és a korai punk nemzedék színrelépését. Az extázist sugárzó vagy éppen líraibb hangszerelésű fotográfiák jelentős része eddig ismeretlen volt a szélesebb közönség előtt.

Kőbányai János (1951) nemcsak roppant termékeny alkotó, de életműve felettébb szerteágazó is. Mintegy ötven önálló és szerkesztett kötetet, valamint sok száz egyéb írásművet (esszét, novellát, interjút, szociográfiát, publicisztikát, forgatókönyvet) jegyez, fotóiból kiállítások nyíltak, filmeket rendezett. 1988 óta a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat főszerkesztője és motorja, s emellett könyvkiadással is foglalkozik. Az ELTE-n jogot végzett (1975), később a jeruzsálemi Héber Egyetemen zsidó történelmből doktorált (2010). A jogi diploma megszerzését követően gyámügyi ifjúsági előadóként, majd üzemi jogászként dolgozott. Egyetemista éveitől kezdve publikál, a hetvenes években főként szociográfiákat jelentetett meg fiatal munkásokról, a szocialista nagyvállalatok embertelen struktúrájáról és a társadalom peremén élő csellengőkről. Legnagyobb feltűnést keltő esszéi az ifjúsági ellenkultúra mibenlétéről, a magyarországi beat, csöves és punk jelenség értelmezéséről szóltak. Riporterként fényképezőgéppel járta a koncertek helyszíneit, és több mint tízezer fotót készített a zenekarokról és közönségükről.

A kiállítás 2021. január 3-ig látogatható.

A most bemutatott mintegy 200 fotó Kőbányai szociológiai írásaiban gyakran felbukkanó „beat-ünnep” és „beat-ünnep vége” fogalompárra fókuszál. Megjeleníti a beatnemzedék továbbélését, így a Kőbányai által »magyar Woodstocknak« tartott, május 1-i tabáni koncertek ünnepi jellegét kidomborító, a zene felszabadító hatását olykor eksztázisban megélő sztárokat és rajongóikat, illetve a beat-ünnep végét jelző Beatrice-korszak, a csöves jelenség, valamint a korai punk és alternatív klubkoncertek kiábrándultabb világát. Bár mindkét jelenségnek megvolt a nyugati előzménye, nálunk mégis sajátosan magyar jellegzetességeket öltött, nemcsak külsőségeiben, de abban is, hogy az idősebb generációval szembeni lázadásba a szocialista rendszer ifjúságpolitikájával szembeni elégedetlenség keveredett. Jóllehet az államhatalom részéről nálunk mindig voltak a popzenének támogatott formái, a beat és később a rock- és punkkultúra jó része a tűrt és tiltott kategóriák határmezsgyéjén mozgott. Így volt már az Illés együttes szilenciumra ítélésének idején, és ez a szemlélet lehetetlenítette el a Beatricét, illetve vezetett számos punk- és alternatív koncert (sőt zenekar) betiltásához, egyes előadók bebörtönzéséhez a nyolcvanas években. Kőbányai felvételei ekként a zenetörténeti dokumentáción túl a késő Kádár-korról is látleletet nyújtanak.

Kurátor: Rockenbauer Zoltán

Hirdetés