2012. május 18. - péntek

Magyarok az Everestre mennek

Kinyomtatom...Send by email

A napokban olvastam a hírt, hogy két magyar hegymászó - Klein Dávid és Várkonyi László - a Mount Everest megmászására készül, terveik szerint 2010. március 25-én indulnak. A páros oxigénpalack nélkül akar csúcsot érni, hiszen szerintük ez az igazi kihívás.

Mióta 1953. május 29-én Edmund Hillary és Tenzing Norgay (Norgaj- hol így, hol úgy írják a nevét) elsőként feljutott a Mount Everestre (másképpen: Csomolungma, Qomolangma, Sagarmatha), azóta körülbelül négyezer ember ismételte meg ezt a bravúrt, s ebből körülbelül 150 az, aki palack nélkül ért célba – illetve vissza az alaptáborba.

Bármi is történjen - még az is kiderülhet, hogy George Mallory és Andrew Irvine volt esetleg, aki vagy akik elsőként feljutottak 1924-ben a hegycsúcsra, de ők erről soha nem tudtak, tudnak beszélni: Mallory holtestét bár megtalálták, de a fényképezőgépe, amely bizonyíthatná a megtörtént avagy meg nem történt dolgot, nem került elő. Irvine holttestét Tom Holzer szeretné megtalálni egy 2010-re tervezett expedíció során. Szóval, bármi is történjen, Hillary és Norgay neve már nem választódik el a Mount Everest nevétől – egy olyan úton mentek és értek célba, amelyen nem tudták mi vár rájuk.

Én mindig szívesen olvastam az Everestről. Nem nosztalgiázni akarok és felemlegetni a múlt „szépségeit”, de miközben – akit érdekel – figyeli a magyar hegymászókról majdan érkező híreket, azoknak 2 „régi” könyvet ajánlok olvasásra:

1982-ben jelent meg Magyarországon Edmund Hillary Kockázat nélkül nincs győzelem című önéletrajzi könyve (ha valaki emlékszik még a „világjárók” sorozatra- szerintem jó sorozat volt). Hillary 1919-ben született Új-Zélandon. Családjának bemutatásával kezdődik a könyv és megismerhetjük azt az utat, amelynek nagy állomása az 1953-as év eredménye. Mozgalmas életében eljutott a Déli-sarkra, Északi sarkra – s bár ezt a teljesítményt manapság már több ember elmondhatja magáról – ő volt az első, aki a három pólust egyaránt meghódította.

A könyv olvasmányos, kalandokban bővelkedik – s megismételhetetlen utazásokkal ismertethet meg bennünket. Már az elsőbbség joga a megismételhetetlen – az utakat meg lehet tenni, s mint tudjuk, meg is teszik egész más technikai lehetőségekkel.

Bár a másik könyvet előbb, 1978-ban adták ki Magyarországon, mégis azt ajánlom, hogy csak Sir Ed könyve után olvassák el. Louise Hillary írta, a feleség. A felhők felett 1971-ben egy Nepálban eltöltött nyári szünidő történetét meséli el, a Hillary család túrázik 3 kamaszgyerekével no meg egy fogadottal, „átlagos túrázás” a tibeti hegyekben. Bepillantást nyerhetünk a helyi viszonyokba, s arról is alkothatunk képet, hogyan támogatta Hillary az itt élő embereket.

Halála után megvonhatjuk a mérleget: 1962-ben Himalayan Trust néven létre hozott Hillary alapítvány, amely évi 250 ezer dollárból gazdálkodott 26 iskolát, 2 kórházat, hidakat és csővezetékeket épített, de még egy repülőtér létrehozásában is részt vett.

Sir Ed – II. Erzsébet ütötte lovaggá - elkötelezett természet-védõként a Sagarmatha Nemzeti Park létrehozásában is részt vett. Felhívta a figyelmet hegymászó turizmus miatti környezetszennyezésre, annak visszaszorítását szerette volna elérni a Csomolungma környékén.
Áldozatos tevékenységéért Sir Edmund Hillary megkapta a Nepál tiszteletbeli állampolgára címet 2003-ban.

Pedig a Himalája nem volt mindig kegyes hozzá: Louise és lányuk, Belinda 1975-ben repülőbaleset következtében vesztették el életüket.

Norgay 1986-ban halt meg, Hillary 2008-ban – a köztük levő feszültség életükben megoldódott, nem árnyékolja be a dicsőséget. Én már sokszor elgondolkodtam, végül is a sors nem volt vak: bár a serpák kimondatlanul is másodlagos szerepet tölthettek be a nagy expedíciókban (teherhordók és vezetők) – mégis megadatott nekik, hogy közülük egy fent lehetett egyik elsőként a csúcson. Elgondolkodtak már valaha azon, hogy ezen a sikeres expedíción 400 ember vett részt és ebből 350 fő serpa volt? Így talán jobban érthető, hogy Hillary a nepáli serpák megsegítését tűzte ki egyik legfõbb életcéljául.

Sokat változott a világ – s ha ezt a két könyvet elolvasták, ajánlok fogok még egyet, amely megmutatja, hová vezetett és vezet a hegymászóturizmus hajszolása...

Edmund Hillary: Kockázat nélkül nincs győzelem (ISBN 9632812085)
Louise Hillary: A felhők felett (ISBN 963280578)

(megnéztem: a könyvek F. Szabó Ervin Könyvtárban is megvannak és antikváriumban is – hajrá!)

Még nem értékelted

"magyarok az everestre mennek"

bölcs gondolatok, érdekes írás...

előszóban jó utat, szerencsés időjárást a magyaroknak a csomolugmán, bár úgy érzem kissé felesleges büszkeségi gyakorlatra készülnek, hogy elmondhassák, végigállták a sort a csúcson, és azt mondhassák első magyarokként oxigénmaszk nélkül jártak odafenn, tökösebbek mint bárki más...de őszintén minden jót nekik, főként talán egy kicsivel több elégedettséget...

asszem régebben még inkább a helyek, tájak, és emberek megismeréséért - mindezzel önismeretükért másztak az emberek...

mára ez is a fogyasztói társadalom részévé lett, hódítani akarnak - mintha meg lehetne bármelyik hegyet is hódítani... a serpákkal, helyiekkel pedig szinte senki nem foglalkozik, pedig ők az igazik hősök...a hegymászók pedig megélhetési mellveregetőkké váltak

egyébként az évszázadok óta a magas hegyekben élő tibetiek
nemigen másznak hegyet, csak átkelésre, meg pénzkeresetből...

de bennük máig megvan az alázat a hegyek, a természet iránt, és a lelkükkel való kapcsolat, tudják, hogy meg kell elégedni a dolgokkal - míg a fogyasztói embernek minden anyagi, számokból áll, 68x kell megmásznia mindent, és 72x bejárnia a földet, de akkor se talál nyugalmat, mert nem foglalkozik a lelkével/tudatának lecsendesítésével...

jártam a Kilimandzsáró tetején, és láthattam, hogyan vittek fel egy fáradt japánt, szó szerint a hátát tolva nyomták felfelé, mint egy nagy terhet...

igaz, kissé elszomorító, hogy így megváltozott a világ, de buddha arra tanít, hogy mind magunkon változtassunk, ezért igyekszem a lelki gyakorlatomban, és akiket túrázni viszek hegyekre, bringatúrákra, akiknek saját utifilmjeimet odaadom azokkal próbálom megértetni, hogy a külső útjaink mellett rendkívül fontos a lelki utazás - valamint, hogy minden gondolatunk, szavunk és tettünk számít, meg kell őriznünk amink van a természetben, kicsiben és nagyban egyaránt, gilisztát, és ökröt is...

de pardon belefeledkeztem, befejezem, végül: láttam egy zseniális filmet német nyelven: Serpák, az Everest valódi hősei címmel - felvettem dévédére, és akit érdekel annak szívesen elküldöm - de ha nem megy a német leírom a készítők neveit: Frank Senn, Hari Thapa, Otto C. Honegger - hátha megtaláljátok valahol...

egészséget, elégedettséget, harmóniát
omm...

Kapcsolódó cikkek...

Audrey Tautou és François Damiens a Nathalie második élete c. filmben

Tíz évvel ezelőtt a moziba járók jelentős hányadát megérintette egy törékeny francia lány mosolya és története. Filmjéről jövet egy kis ideig mi is engedni láttattuk dobogó szívünket, és nem bántuk. Amelie csodálatos élete című francia film a legérzékenyebb ponton talált el minket; tudunk-e szeretni, szerethetőek vagyunk-e magunk is?

Jeremy Renner, Chris Evans és Scarlett Johansson a Bosszúállók c. filmben

Bár a premiervetítések lezajlottak, a kritikusok, bloggerek és lelkes filmzabálók tollából kipattant beszámolók pedig már egy jó ideje ellepik a cyber teret, az elsöprő hullámnak koránt sincs vége.

Helyszín: 
Rózsavölgyi Szalon
Időpont: 
2012. május 15. 18:00

A Történetek gyerekekről és felnőttekről című új kötet felolvasással egybekötött bemutatója lesz a Rózsavölgyi Szalonban. Felolvas: Tompos Kátya és Harkányi Endre.