Ha a fenti címet kapja a film, talán még Samuel Jackson is elvállalt volna benne egy főszerepet. Ehelyett maradt a Pandorum és a plakát, mint moziba csalogató eszköz. Műfaji megjelölésként néhol sci-fit, néhol horrort írnak. Igen, a valóság valahol ott van.

Egy űrhajóban ébredünk Bower tizedessel és a film alatt vele együtt fedezzük fel a szörnyű valóságot. A feszültség fojtogató, ahogy pár perc múlva fejjel lefelé beragadunk egy nagyon szűk nyílásba. De aztán szerencsére a mellettünk lógó holttest eltávolításával mi is kiszabadulunk. Megpillantjuk a monumentális űrhajó belső tereit, amik fantasztikusak lennének, ha nem maradnának a hátralevő 100 percben végig sötétben.

Ilyen lény nem volt a filmben

Ezen kívül persze támadnak a zombiszerű lények, akikről nem tudjuk, hogy kerültek ide. Az első infó amit hallunk róluk, hogy eszeveszett gyorsak. Ez stimmel is, mert Bower tizedes mindig egy hajszál híján menekül meg tőlük. Kár, hogy a film második felében valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva már nem is olyan gyorsak, sőt Bower tizedes akár le is tudja futni őket.

Aztán lássuk mit tudunk még róluk... Hogy a szagra nagyon érzékenyek, ezért állandóan olajjal kell kenegetni a testünket, különben MEGESZNEK. Úgyhogy a huszadik percben megtörténik a kenegetés. Ez különlegesen jól sikerülhetett, mert bár néhány jelenet múlva lekopik az egész, a szaga nagyon kitart: a végén Bower tizedest úgy sem veszik észre a zombivámpírok, hogy a testükön tapicskolva mászik. Gratulálok, Bower tizedes, kitűnő munkát végzett!

Egy Pandorum című sci-fihez képest túlságosan horrorisztikus, egy „Zombivámpírok a fedélzeten” című horrorhoz képest túlságosan sci-fi. Mégis jó. Like.

6/10 pont

Pandorum – 108 perc
rendező: Christian Alvart
operatőr: Wedigo von Schultzendorff

bemutató: 2010. március 11.