A Friss Hús szervezői közzétették a rövidfilmfesztivál magyar versenyprogramját.
©A film mellett itt a könyv, ahogy mostanában nem ritkaság, hogy a (jól-rosszul) beharangozott mű egyszerre jelenik meg a vásznon és a papíron – (a többi megjelenési formáról már nem is beszélve). Műfaj: sci-fi, vagy az ugyanezt jelentő rövidítés, az SF. Bár a könyvborítón levő szöveg szerint a szerző nevéhez több tucat novella, regény fűződik, a science fiction műfaj rajongóinak a Vinge névről inkább Vernor Vinge neve ugrik be. A névazonosság nem véletlen, hajdan ők házastársak voltak. A volt férj már 5 Hugo-díjat mondhat magáénak, míg Joan egyet. „A Hugo-díj egy művészeti díj, amelyet minden évben a World Science Fiction Society összejövetele, a Worldcon küldöttei ítélnek oda a megelőző naptári évben a science fiction és a fantasy műfajában született művekért és elért eredményekért. A díjat Hugo Gernsbackről, az Amazing Stories című sci-fi magazin alapítójáról nevezték el.” (lásd bővebben http://hu.wikipedia.org/wiki/Hugo-d%C3%ADj ). Félreértés ne essék, nem ezért hanem „The Snow Queen” című könyvéért kapott Hugo-díjat a szerzőnő! Ismerősöm „milyen szuper!” megjegyzéssel kapta fel a könyvet az asztalomról. A borítónak szólt a felkiáltás, amelynek alapjául a film szolgált. Hihetetlenül jó képet ad magáról a könyvről, annak tartalmáról is: egy sivatag (új-mexikói) vöröses képe a háttér, elöl három jólfésült és jólöltözött ember a western világát juttatja eszünkbe a kézben vagy övön levő pisztolyaikkal és elszántságukkal – fölöttük pedig valamilyen gépmonstrum a jövőből.
És a felírat: „ A klasszikus western és a sci-fi bámulatosan eredeti ötvözete” a cím fölött.
A kérdés csak ennyi: szereted a westernt, szereted a sci-fit? És összevegyítve?
A western kellékeit nem kell keresgetni a könyvben: kellően jóképű rosszfiú, aki a szíve mélyén nem is annyira rossz. Aki úgy odacsap, hogy csak hullanak az emberek az öklétől, puskájától stb., mint ősszel a legyek, mégis egy mélypillantású női szem meg tudja fékezni. A törvény őre, aki igazságot, rendet akar, miközben ő is egy érző szívű férfi. Van kegyetlen, vad, marcona – de végül a jó oldalára álló ezredes, és sorolhatnám. Ami nincs, ami westernekben nincs: konkrét hely, konkrét idő, valósághoz tapadó, abból kisarjadó történet. Egy fikció, ha már magyar vagyok, had írjam: egy betyár-romantikához hasonló történet karikás ostor helyett pisztollyal, puskával vagy hasonlóakkal. Bőgatya helyett farmer, jól szabott mellény és egyebek, alkalmanként sérülésekkel megtűzdelt atletikus alkat (főhős esetében). Most még ehhez jönnek a démonok, űrlények – ezt jelenti az ötvözés.
Gúnyolódok? Nem. Aki szereti a western világát: hogy a jó azért el szokta nyerni a büntetését; hogy vannak hősök, akik az igaz ügyért akár az életüket is feláldozzák; akik hinni akarnak abban, hogy a legrosszabb ember is megjavulhat; aki imádja az emberi erő, ügyesség ábrázolását – ő biztosan jól szórakozik a könyv olvasásakor.
És az űrlények? Vadak, kegyetlenek, borzasztóak – és mi kell nekik? Arany. Hát ez az, ami számomra a (leg)hihetetlen a történetben, mármint az aranyimádatuk. Aranyért rabolnak, ölnek embereket, pusztítanak mindent. Hogy ők kik, honnan jöttek, mit gondolnak – ez nem derül ki. Az ő vadállatiasságukkal szemben van egy másik földönkívüli, Ella – aki tünemény, aki angyal (mondják az apacsok), de aki a fegyvert is biztosan markolja a kezében.
A borítón lélegzetelállító, vérbő szórakozást ígérő, zseniális munkának nevezik a könyvet különböző kritikusok. Én nem, én (ugorjunk vissza pár sort) : aki szereti a western világát … kezdetű szavakkal kezdődő soraimat venném elő, de nem ismételek. Aki meg nem szereti, annak azt ajánlom, más könyvekkel kezdje a western és a sci-fi megismerését. Talán először ötvözetlenül.
Joan D. Vinge Cowboyok és űrlények
Atheneaum Kiadó
ÍSBN 978 963 293 179 1
