A Friss Hús szervezői közzétették a rövidfilmfesztivál magyar versenyprogramját.
Ez a film több tekintetben is egy érdekes keverék: múlt, jelen és jövő fut össze benne egyszerre modern és ugyanakkor nagyon klasszikus módon.
Persze, ezzel az idősíkos dumámmal kvázi egy axiómát mondtam csak ki, mivel egy időutazós filmnél ez egy elég törvényszerű jelenség, a klasszikus megközelítésen viszont érdemes elgondolkodni, mivel a Looper – A jövő gyilkosa (eredeti címén egyszerűen Looper) érdekes módon, nem a sci-fi oldalával üt, hanem azzal az emberi vonulatával, amely már régóta megmozgatja az írókat. Mert sorsok és események szinte óramű pontossággal, újra és újra ismétlődnek, amely a legtöbbször csak keserű szájízt hagy maga után, de időnként valamilyen úton-módon mégis a magasba emel.
Milyen esztelen láncolatot indított be például Akhilleusz fékezhetetlen haragja, mely eseménysorozatot tulajdonképpen Parisz indított el és végül zárt is le? Az ókori példa és a Looper között nincs közvetlen párhuzam, inkább csak szemléltető célzatú, ezen nagyon rágódni – ahogy Bruce Willis is mondaná – nem érdemes. De, hogy tovább vigyem a szálat, a Looper-ben az az igazán érdekes, hogy nincsen szüksége görög királyokra, istenekre és trójai hadseregre, bár az “Esőcsinálóval”, a film egyik kulcsfigurájának bevetésével teljesen nem is zárkózik el az epikus és az egész emberiségre kiható jellegtől, stílusában azonban tulajdonképpen egyszemélyes marad.
©Bruce Willis és Joseph Gordon-Levitt az idős és a fiatal Joe szerepében
Bruce Willis és Joseph Gordon-Levitt az idős és a fiatal Joe szerepében
Halovány mítoszi elemek, erőteljesen kiemelt rossz karma. A Looper központi karaktere sokkal földhözragadtabb, azt suggalva ezzel, hogy a mai néző azonosulni tud vele, valójában azonban egyáltalán nem várja el tőle, mondván, mégis csak egy bérgyilkosról van szó. Számomra az azonosulás mutatkozott a legnehezebbnek, a befejezés módjával érdekes mód mégis összhangban találtam. A történet végének nincs igazán magasztos volta, főhősére egyfajta kellemesen eltalált racionális bátorság, vagy inkább racionális döntéshozás jellemző.
Bárhogyis, a lényeg, a film végül nem billen meg, nem túloz el semmit – hacsak nem soroljuk ide az idős és a fiatal Joe külsejének túlzott összehangolását –, viszont a játékidő feléig lappangó, majd onnantól fokozatosan erősődő alműfaj ad egy fajta bizarr természetet, ahogy egyébként néhol Joseph Gordon-Levitt szemöldöke is.
©Na, kire emlékeztet?
Na, kire emlékeztet?
A cselekményről annyit jó csak tudni, hogy az ötletek ínycsiklandozóak a sci-fi/időutazós sztorik rajongóinak, bár belekötni azt lehet. A Bruce Willis szájából elhangzó mondat egyfajta jelzés a készítők részéről, miszerint kötözködni nem érdemes, de azért valahogy mégis csak adódik az embernek alkalma arra, hogy feltegyen magának pár kérdést a játékidő közepén, ahol a történet kissé leül. Egy kérdés nálam tutira loop-ba került: az lenne a biztos módszer, ha minden bérgyilkos a szerződésben foglaltak alapján idővel a saját körét maga zárja le? Egy biztos, a történetnek ez a szabály jót tett.
8.5/10 pont
Looper – A jövő gyilkosa (Looper) – színes, feliratos, amerikai sci-fi, akció, thriller, 118 perc, 2012
Korhatár besorolás: 16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Rendezte: Rian Johnson
Szereplők: Joseph Gordon-Levitt, Bruce Willis, Emily Blunt, Piper Perabo, Jeff Daniels, Paul Dano
