Nyílt operatőri mesterkurzus

A H.S.C. (Magyar Operatőrök Társasága) stábiskolájának szervezésében Koltai Lajos és Baranyai László operatőrök három napos mesterkurzust tartottak november 15-től 17-ig Budapesten, amelyre mi is meghívást kaptunk.

A jelentkezéshez csak egy emailt kellett írni a megadott címre. A válaszlevél alapján be kellett jelölni barátként “Iskola Stábot” a Facebookon, ő pedig egy zárt csoportba pakolta új ismerőseit. Minden információ ebben a csoportban jelent meg az eseménnyel kapcsolatban. Elmondható tehát, hogy különösebb nehézség nélkül bárki, aki internetkapcsolattal rendelkezik, bejuthatott az előadásokra.

2012. november 21. 20:03 - Koltai Lajos mesterkurzus ©Koltai Lajos mesterkurzus

Ezek után nehezen érthető, hogy egy ennyire nyitott rendezvényen többször is jelenléti íveket kellett aláírni, és csak az azt szignálók vehettek részt a következő napokon. Egy tizenöt perces balesetvédelmi oktatáson is meg kellett jelenni, amit az aznapi program vége után két órával tartottak. Nem értem, hogy a “ne nyúljunk a kábelekhez és szóljunk ha epilepsziásak vagyunk” figyelmeztetéseket miért nem lehetett közvetlenül az aznapi előadás után elmondani. Természetesen, ha kihagyta valaki a balesetvédelmi oktatást, nem mehetett az éjszakai világítási gyakorlatra.

Zsigmond Vilmos is tart Ragályi Elemérrel mesterkurzust kétévente Budapesten. Arra a két hétre sok ország sok operatőr hallgatójából válogatnak mintegy húsz résztvevőt. A most megrendezett mesterkurzuson megjelentek száma körülbelül tízszer ennyi volt, az időtartam pedig három nap. Nyilván ilyen körülmények között nehezebb személyes kapcsolatot kialakítani a közönséggel, az ismeretek átadása sem annyira mély. Ezek miatt már előzetesen is kicsit túlzásnak éreztem a mesterkurzus megnevezést.

Az első nap nyitányaként Törőcsik Mari méltatta kedves szavakkal Koltai Lajost. A néha talán nehezen követhető köszöntő végén Koltaiból előtört a rendező: intése hatására az Uránia mozi nagytermének közönsége állva tapsolta a Nemzet Színésznőjét. Ezután A Napfény Íze című film vetítése következett, melyet Szabó István Oscar-díjas rendezővel forgatott az Oscar-díjra jelölt operatőr. A filmet kétszer is megszakította, és pár fontos, de eléggé általános jótanácsot osztott meg a többnyire fiatalokból álló nézőkkel.

Délután Baranyai László vette át a stafétát, aki egyenesen Ausztráliából érkezett a közönség elé. Ő válogatást vetített filmjeiből, és folyamatosan kommentálta mikrofonon a snitteket: hol, miért és milyen lámpákat alkalmazott. Feltűnő különbség volt a két mester között, hogy míg Koltai nagyívű gondolatokat fogalmazott meg a filmkészítéssel kapcsolatban, addig Baranyai inkább szakmai részletekbe bocsájtkozott, rengeteg konkrétumot mesélve az éppen vetített részletekkel kapcsolatban. Koltainak a filmezés nyilvánvalóan szerelem, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy olyan dolgokat alkothat, amik boldogságot okoznak neki. Baranyai ezzel szemben többször kritikai hangot ütött meg a munkájával és a munkatársaival kapcsolatban, ennek fényében az előadása is sokkal szakmaibbnak tűnt.

A második nap a “terepen” telt, a továbbra is népes közönség élesben figyelhette a mestereket, ahogy jeleneteket világítanak. Délelőtt a Mafilm műtermében egy díszletfolyosón imitált gyönyörű naplementét vagy éppen klausztrofób pince-hangulatot a két guru. Éjszaka pedig a Vajdahunyad Vára és a Műjégpálya úszott fényárban. Erre az eseményre időzítették a médiameghívásokat is, több televízió kiküldte kameramanjait.

Az utolsó nap a Magyar Filmlaborban indult, a fényelés rejtelmeibe avatták be a csoportot. Délutánra visszatért a csapat a Filmgyárba, a szakma híres veteránjai elbúcsúztatták résztvevőket.

Összességében a három napos mesterkurzust inkább egy kifejezetten igényes kurzusnak nevezném, a “mester” szó nélkül. A megjelent érdeklődök óriási száma és a részletekben való elmerülés, illetve az igazi interakció hiánya miatt nem lehetett több ennél. Profi filmes ismeretterjesztő tréningnek viszont kiválóan megfelelt. Riszpekt a szervező H.S.C.-nek, a több különböző városból meghívott középiskolás korú fiatalnak nyilvánvalóan óriási élményt szereztek, ha a már gyakorló szakmabelieknek esetleg kevesebb új információt is tudtak nyújtani.