A Budapesti Metropolitan Egyetem kétnapos rendezvénye ingyen látogatható.
A kínálatból négy könyvet emeltünk ki, rövid tartalmukat itt olvashatjátok:
Koltai Tamás: Zsöllyerablét – 50 év színházban
Ötven éve van jelen írásaival a magyar színházi életben Koltai Tamás. Az ötven év terméséből válogatott munkái olvasása közben a színház iránt érdeklődő olvasó nehezen tudja eldönteni, mi gyönyörködteti jobban: az írások tárgyát képező művek, alkotók, előadások értő és érzékletes megjelenítése vagy a mögöttük felsejlő színházi eszmény kirajzolódása, a megvalósult műalkotás éles szemű megfigyelése vagy a szembesítés a jó színház eszményével. A kritikus maga kalauzolja végig olvasóját az életmű legfontosabb írásainak sűrű közegében, és mai szemmel megfogalmazott kísérő kommentárjai regényszerűen izgalmas, összefüggő elbeszéléssé teszik a könyvet, visszamenőleg megmutatva azt is, mi volt – és mi van – a színházi, a kritikusi, az írói kulisszák mögött.
A részletes mutatóval kiegészített mű kézikönyvként vagy akár tankönyvként is használható, hiszen dióhéjban ötven év magyar színháztörténetét foglalja össze.
Léner Péter: Volt egyszer egy színház – A József Attila Színház utolsó két évtizede
A József Attila Színház történetének, drámájának, szerethetőségének jelképe maga az épület: művelődési ház, amelyet a színház indulásakor csak jóindulattal lehetett színháznak mondani. Nem szép, nem előkelő, nem korszerű. De a miénk. Többször átalakították, fejlesztették – jól, rosszul, de mindenképpen eredményesen. A közönség szerette. Budapest életének elfogadott része, tere lett. A taxisofőrök a cím bemondása nélkül is tudták, hol van. Ám a ház kezdett leépülni. A színház nem adta föl, a működőképesség fenntartása volt a feladat. Mindig annyira sikerült, amennyi pénzt adtak. Kisebb-nagyobb munkálatok segítettek, de nem pótolták a rekonstrukció szükségességét. A színház 55 évig harcolt az életéért.
Ezekkel a sorokkal vezeti be könyvét Léner Péter, aki húsz éven át volt a József Attila Színház igazgatója. Személyes hangvételű, számos fotóval illusztrált, egyes szám első személyben írt munkája memoár, egy színház történetének múlt idejű krónikája. Sikerekről, kudarcokról, emlékezetes előadásokról, és mindenekelőtt azokról a munkatársakról, színészekről, rendezőkről, szerzőkről, színházi szakemberekről szól, akik mindezt megteremtették, és évtizedeken keresztül működtették. Bevallottan elfogult könyv: a színház, a kollégák, az ügy iránti, életre szóló vonzalmát a szerző egy pillanatra sem rejti véka alá.
©fiatalság.jpg
Galgóczi Dóra: Fiatalságra ítélve
Örök verseny az idővel, milyen jó lenne megállítani! Mint oly sok nő, Angéla is erre vágyik és mindent elkövet érte. Célja észrevétlenül válik szenvedéllyé, nem riad vissza fájdalmas kezelésektől és kíméletlen edzésprogramoktól. Különleges vitaminokkal és szigorú étrenddel egészíti ki tervét, hogy szembeszálljon az évek múlásával. Szorongva szemléli tükörképét, vajon mindent megtett-e a tökéletes eredményért? Azt reméli, ha megőrzi fiatalságát, szeretetet nyerhet. Csalódottan és értetlenül tapasztalja, hogy épp ellenkező sors vár rá: egyre inkább elszigetelődik a barátaitól, végül biztosnak hitt házassága is veszélybe kerül. Egy véletlen találkozás során ráébred, a valódi értékeket nem a naptár és a tükör mutatja. Nem késő még visszatalálnia valódi önmagához és azokhoz, akik számára a legtöbbet jelentik?
Galgóczi Dóra, a tehetséges fiatal író, aki már négy sikeres könyvvel – a Test a lélek börtönében, a Felpróbált életek és a Megszülethettél volna című regényével, valamint A nő millió arca című novelláskötetével – hívta fel magára a figyelmet, új művében nagy beleérzéssel ábrázolja főhősének, Angélának vívódásait, útkeresését, miközben mindnyájunk számára ismert szituációkat és sorsokat villant fel.
Április végére várható újdonság:
Kurucz György: Keszthely grófja – Festetics György
Ki volt Festetics György gróf? Különc főúr, akire a kései utókor szemüvegén át tekintve annyi jót lehet elmondani, s ezzel kortársai fölé emelni? Avagy a kései felvilágosodás nagy magyar alakja, aki elsősorban eszmei hatások nyomán kezdett reformtervek megvalósításához, amely tervek persze saját érdekének is megfeleltek, hiszen a nagybirtokon folyó gazdálkodást érintették? Netán korai romantikus, akit az érzelmek vezéreltek, akit saját személyének a nagybirtokosi létből fakadó páratlan lehetőségei mozdítottak előre? Egy korai Széchenyit lássunk benne? Egy elismerésre, népszerűségre vágyó arisztokratát, aki hírnevet akart szerezni magának? Vagy egyszerűen csak a Bécset bosszantani kívánó ellenzéki politikust? Vagy éppenséggel a korai liberálist, akinek kész reformprogramja volt Magyarország átalakítására – csak éppen idő előtt született, idő előtt lépett fel?
A könyv szerzője, Kurucz György, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, újra és újra igennel válaszol a fenti kérdésekre, melyeket Gergely András történész tesz fel a mű előszavában. A Festetics György életét és munkásságát feldolgozó, képekkel és dokumentumokkal gazdagon illusztrált első, nagy monográfia szinte az ismeretlenségből emeli ki és rajzolja meg a modern magyar mezőgazdaság és a modern magyar nemzet megteremtésén munkálkodó főnemes portréját.
