A Gyulai Várszínház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös bemutatója este fél kilenckor Ábrahám Pál - Harmath Imre - Szilágyi László - Kellér Dezső: 3:1 a szerelem javára.

Az 1936-ban született mű szerzőit feltehetően a berlini olimpián sikeresen szereplő magyar sportolók, köztük az olimpiai aranyérmet nyert pólósok ihlették meg a zenés vígjáték megírására.

Szereplők:
Gingi:  Földes Eszter - Melinda: Váradi Eszter Sára - Mira: Varga Gabriella - Bertuska: Radnay Csilla - Cheswick: Kricsár Kamill - Báró Szirmay: Sághy Tamás
A pólócsapat:
Blazsek II.: Makranczi Zalán - Károlyi Gyurka: Kádas József - Braun: Lábodi Ádám
Pufi: Krisztik Csaba - Csöpi: Andrássy Máté - Lali: Rovó Tamás - Száraz: Gál Gergely
A leányosztály:
Sári: Szirmai Irén - Lonci / Mr.Titkárnő: Vida Emőke - Abigél: Kertész Júlia
Zsuzsa: Horváth Bernadett
Szobalány / Borcsa / Stancingerné: Ostorházi Bernadett, Bence / Bob / Pedellus: Juhász Illés
Díszlet- és jelmeztervező: Sántha Borcsa
Dramaturg: Tucsni András, koreográfus: Blaskó Borbála
Rendező: Bagó Bartalan

A gyulai Tószínpad után október 4-én mutatják be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
További előadások Gyulán: Augusztus 1., 2., esőnap: augusztus 3.

„Amikor 1936-ban megnyertük az olimpiát, akkor már világ- és Európa-bajnok volt a magyar válogatott. Szerencsére, azóta is töretlenül halad felfelé a vízilabda sportág, és tartja a magas színvonalat. Ma egyetlen csapatsportágunk sem olyan erős, mint a vízilabda. Legyünk arra büszkék, hogy Magyarországon régebben is voltak, és most is vannak nagyon nagy győzelmeink. Más értelemben viszont nem feltétlenül kell mindent aktualizálni.
Én abban a korban, abban a világban fogom aktualizálni a művet, amikor és ahol az eredeti darab játszódik. A Tószínpad teljesen alkalmas a bemutató helyszínére. Mivel az egész darab jóformán egy uszodában játszódik, és nagyon tetszik, hogy a bemutató előadást víz veszi majd körül. A teret egy kissé absztraktabbnak képzeltem el. Tehát nem realista, hanem inkább elvontabb, filmszerű térben gondolkodom, ahol a jelenetváltozásokat jól lehet érzékeltetni. Egyik pillanatban például egy szállodai szobában vagyunk, a következőben pedig egy vasúti kocsiban, (amiben utaznak haza a vízilabdázók,) aztán egy balatoni villában, és így tovább. Ehhez teret kell létrehozni, amelybe a fenti példák mindegyike belefér.” (Bagó Bertalan)