Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.

Egy ország szurkolt a Szabolcs megyei, autentikus cigányzenét játszó Parno Graszt zenekarnak.
A Dal verseny egyik nagy kedvencéről kevesen tudják azonban, hogy egy nagy fejezetet írtak már a world music nemzetközi nagykönyvébe, de akár a Guinness rekordok könyvében is kapnának helyet. Egy alig több mint ezer főt számláló kis faluban él a nemzetközi world music szintér egyik legismertebb magyar reprezentánsa, a Parno Graszt zenekar.
A banda itthon most A Dal című verseny kapcsán lopta be magát a közönség szívébe, de a világzene terén már a 2000-es évek elején a szcéna legjobbjai között tartották őket számon. A Rávágok a zongorára című lemezük 2002-ben a hetedik helyen végzett az Európai Világzenei Ranglistán, míg az elismert szaklap, a Vibrations 2005-ben a Parno Grasztot a tíz legjobb zenekar közé sorolta.
Az autentikus cigányzenét játszó bandának nem csupán a zenéje, de felállása is kitűnik a sorból. Nincs talán a Földön még egy olyan zenekar, melynek taglétszáma épp attól függ, hányan hallgatják a faluban. Az általában közel tíz tagot számláló Parno Graszt szülőfalujában akár egy falunyi zenekarrá is duzzadhat, mert ha otthon játszanak, a helyi lakosok is beszállnak a zenélésbe, ugyanis ebben a zenekarban – ahogy mondják - a falu minden lakosa énekes és táncos.