Mi lesz akkor, ha gondolkodás nélkül mindenre rávágjuk, hogy "igen"? Elég sok lehetőség elképzelhető, az egyikben emiatt lábalnánk ki a három éves depresszióból, jönnénk össze életünk szerelmével, esnénk fogságba az FBI irodájában és kapnánk nagyon jól fizető állást. Ezt a verziót mutatja be az Igenember című film Jim Carrey főszereplésével.

Klisésen indul, megismerjük az embert, aki mindenre nemet mond. Emiatt a barátai persze elfordulnak tőle (csak nem értem miért éppen most, mikor a film szerint már három éve ennyire negatív), nem jár bulikba, otthon dvd-zik. Aztán persze jön a régi barát, akinek nagyon bejött az igen-terápia, és javasolja főhösünknek. Elég egyszerű felütés, a forgatókönyvírók nem vitték túlzásba az ezen való agyalást.

Szóval az első 20 percen túllépve elkezdődik végre a film, ami viszont már kellemesen bizsergeti a nevetőizmokat. Jó kis szituációk vicces helyzetpoénokkal építkeznek valami kaotikus végkifejlet felé, amikor megkapjuk az agymosást is: igazából nem szabad mindenre igennel felelni, de meg kell adnunk a lehetőséget az életnek, hogy örömet okozzon nekünk. Ez a fantasztikus tanulság már a címből is megjósolható, Hollywood megint nem vert át bennünket.

Kellemes szórakozás, baráttal/barátnővel ajánlom, hogy ne csak a filmen, hanem a másik röhögésén is nevessünk.

6/10 pont

Az igenember (Yes man), 104 perc
rendező: Peyton Reed
operatőr: Robert D. Yeoman