Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.
Ki ne ülne vissza az iskolapadba - bármiféle kötöttségek nélkül - hogy aztán pár órára újra átélhesse azt a meghatározó hangulatot, amit a gimnáziumi órákon tapasztalt. Az osztály című filmmel most ezt megtehetjük, csak franciául.
Hiába a francia – magyar kulturális különbségek, a filmen ez egyáltalán nem érződik. A magyarhoz hasonló problémák, légkör, tanárok, stb. jellemzik Az osztályt. Így szinte ugyanúgy tudunk rajta nevetni, elgondolkodni mintha itthon magyar problémákról magyar szereplőkkel forgatták volna.
A film eleji pörgős poénok láttán talán azt gondoljuk, hogy vígjátékkal van dolgunk, de lassan kiderül, hogy nagyon is komoly kérdéseket vet fel a film. Ilyen a „rossz diák” probléma, amikor egy-két gyerek rányomja az osztályra a bélyegét és a tanár szinte betűről betűre tud csak haladni, vagy a Franciaországban egyre aktuálisabb több különböző kultúrából érkező diákok együttléte. Jöjjön valaki Maliből vagy Kínából a problémák mégis ugyanazok.
A vígjátékon kívül Az osztály leginkább egy dokumentumfilm érzését kelti, ami valósághűen kívánja bemutatni egy osztály és osztályfőnökük egy évét. Az, hogy valójában itt színészek játszanak szinte ki se derül. A gyerekek jól adják önmagukat, François a tanár is jól játssza szerepét.
Az egyetlen zavaró dolog a filmben, a magyar felirat. A viszonylag kis betűk és a világos háttér előtt nehezen olvashatók a fehér magyar betűk, így jól tesszük ha most a vászonhoz közel ülünk le a moziban.
7/10 pont
Az osztály (Entre les murs), 128 perc
rendező: Laurent Cantet
operatőr: Pierre Milon