Jane Austent nem lehet megunni, szépen bizonyítja ezt a tételt, hogy műveinek több tucatnyi klasszikus és tisztelettudó filmes vagy tévés adaptációi mellett alkotásai alapján született már sikeres tinivígjáték (a Spinédzserek az Emma motívumaiból) és zombikomédia is (Büszkeség és balítélet meg a zombik) és persze a Bridget Jones naplója.
Minél nagyobb a sajtófelhajtás egy új, egzotikus film körül, annál nagyobb az esélye, hogy az valójában rossz. A Gettómilliomossal nem ez a helyzet, de mivel még a csapból is folyik róla az információ, nehéz teljesen objektíven megnézni.
