Vörös András: Kisbalkáni Underground

Időpont: 
2010. május 5. 0:00 - szerda - 2010. május 18. 0:00 - kedd

Vörös András festő-grafikus munkáiból nyílt kiállítás szerda délután a Mediawave kísérőrendezvényeinek egyik helyszínén, az MMIK második emeleti Médium Galériájában.

A tárlatot Szombathy Bálint ’szépségkutató’ nyitotta meg, aki Vörös András művészetéről elmondta: megtalálható benne minden, ami tipikus, szabálytalan s kissé irracionális, akárcsak a balkán. Kiállítása azt támasztja alá, hogy nem dől be a festő semmilyen aktuális trendnek, stílusmódosításnak vagy filozófiai irányzatnak. A lázadó nemzedék egyik központi alakja Vörös András, amelynek vezető egyéniségei között találjuk feLugossy Lászlót, Waszlavik ’Gazember’ Lászlót vagy Szilágyi Lászlót – magyarázta a kritikus. Annak a művésztípusnak az archetípusa szerinte a festő, akinek emberi alkotó szemléletét alapvetően befolyásolja a nem kommersz, kívülállást hirdető alternatív szemlélet, főként a rút esztétikája, a felforgatás anarchista szellemisége.

A tárlat címének értelmezése kapcsán Szombathy Bálint elmondta: Vörös András meglehetősen erős mankót ad munkáinak értelmezéséhez azzal, hogy besorolja őket a kisbalkáni underground meghatározásába. „A balkánt még csak értjük, hiszen mára igencsak kinőtte földrajzi jelölő funkcióját, jókora sztereotípiává terebélyesedett. Leginkább negatív, elmarasztaló, kicsinyítő hasonlattá vált, mellyel szemben a hagyományos magyar kultúrfölény fényévekkel előbb jár. Az elmaradottsággal, a faragatlansággal, a nyers primitivizmussal azonos minőségfogalom a balkániság” – magyarázta Szombathy Bálint.

Ezzel szemben a kisbalkániság kifejezéssel Vörös András a saját pozícióját igyekszik pontosítani egy meghatározott kontextuson belül, melyet végső soron társadalomkritikaként kell felfogni a kritikus szerint. Az underground pedig mindenki számára egyértelmű jelentéssel bír, pedig remélni lehetett, hogy 2010 táján már nem lesz erre a fogalomra szükség. Ma már senkinek sem kell a föld alá mennie, ha az átlagoshoz képest másképpen gondolkodik, és másképpen kíván alkotni, élni – hangsúlyozta a kritikus.

Vörös András munkáinak esztétikai minőségét összefoglalva Szombathy elmondta, a festő világképe a radikális szubjektivizmushoz áll közel, érzelmileg túlfűtött, indulatos, egyben zaklatott képiségben mutatkozik meg. Képein elvont és felismerhető, foltszerű és vonalszerű elemek állnak össze furcsa alakzatokká, inkább lelki, valamint érzelmi állapotokat, mintsem gondolati tartalmat hordoznak munkái.