Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.
A Gergye Krisztián Társulat idei első bemutatójára október végén kerül sor a MU Színházban. Az Adaptáció Trikolor című kortárs táncelőadás a táncos-koreográfus személyiségére épülő „identitásjáték szélesvásznon”, melynek fő fonalát az alkotó élethelyzeteiből adaptált film adja.
Hiszen ki ne álmodna arról, hogy egyszerre nézője és főszereplője annak a mozinak, amely a hétköznapok történeteiből forog? Gergye Krisztián a színpadi valóság illúziójában bemutatandó filmben a saját identitásának nyomában járva arra keresi a választ, hogy mit jelent ma magyarnak lenni kortárs táncművészként. Teszi ezt azoknak a változásoknak a hatására, melyek a kulturális szférát, ezen belül is a független színházakat ért megszorításoknak köszönhetők. Az „ideológiai kalandtúra” tétje nem más, minthogy a szélsőséges formák mentén hogyan lehet középen maradni, s megfelelően adagolt öniróniával és humorral jobbra tolni a bajt.