Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.
Az író "A legközelebbi vészkijárat" című könyvének dedikálással egybekötött bemutatóján Olen Steinhauerrel Tracikievicz Zsófia (könyvei szerkesztője) beszélget.
A trilógia első kötetének (A Turista, 2010) végére Milo Weaver különleges ügynök elveszíti a családját: felesége magával viszi közösen nevelt kislányukat, és elköltözik a férfitől. A második kötetet olvasva hasonlóan izgalmas történetbe csöppenünk:
©Olen Steinhauer: A legközelebbi vészkijárat
Weavert új és bizalmatlan főnöke teszteli, hiszen korábbi kudarcai ellenére túl tapasztalt ügynök ahhoz, hogy a megbízói lemondjanak róla. Ismét a terepen dolgozik: New York, London, Berlin, Zürich, München és Budapest között ingázik. Egyik feladata egy tinédzser megölése. A lány nagyon hasonlít kislányára, ezért képtelen az utasítást végrehajtani. Segítségével megtalálják a téglát az ügynökségben, s egy másik Turistával is sikerül megküzdenie. A trilógia második kötete ennek a túlfeszített időszaknak a története. Milo Weaver azt a munkát végzi, amelyhez a legjobban ért, ám ez a munka eltávolítja családjától. Reménykedjünk benne, hogy kémtörténetünk esendő hőse egyszer hazatalál…