A Vela Lukában, New Yorkban, Banffban és Dalcrombie-ban rendezett első kiállítási ciklust követően A vizuális ütköztető folytatja útját, amelynek következő állomásai Budapest, Pozsony, Bécs, majd Isztambul lesz.

2011. május 1.-én a franciaországi Nagy Hadronütköztető (LHC) – egy sajtóközlemény tanúsága szerint – felfedezte a régóta kutatott elemi részecskét, a Higgs-bozont, amelyet isteni részecskének is neveznek. Korábban, 2009. november 29-én sok milliárd elemi részecskét ütköztettek nanoszekundumok alatt az LHC-ben, a világ leghatalmasabb részecskegyorsítójában, amely azzal a céllal épült, hogy modellezze az ősrobbanást követő pillanatokat, és új megvilágításba helyezze az ősi univerzumot. Sok ezer tudós dolgozott évtizedeken át ennek az óriási teljesítménynek a létrejöttén mindazok számára, akik a hivatalos tudás megerősítését várják, és akik a jelen paradigmán túlmutató álmokat dédelgetnek. Czegledy Ninát és Marcus Neustettert megihlette és régóta foglalkoztatja az LHC-megaprojekt, ezért elhatározták, hogy létrehoznak egy „vizuális ütköztetőt”, ahol az egyénileg megalkotott képek és benyomások találkoznak egymással.

Czeglédy Nina & Marcus Neustetter: A vizuális ütköztető

A valódi ütköztető minden egyes funkciója, így a kutatás, a fejlesztés és a működés is elveken és rendszereken alapul. „ A mi módszerünk – vallja a két művész - ezzel ellentétben spontán, azonnali és szándékosan nélkülöz minden rendszert. Ennek ellenére számos találkozási pont adódik a két projekt között. Az LHC egy hatalmas léptékű tudományos vállalkozás – amely bizonyos értelemben párhuzamba állítható a mi elmélyült érdeklődésünkkel a művészet, a tudomány és a technológia találkozási pontjai iránt. Míg a tudomány terén ajánlott analitikus pontossággal építeni az alapvető tényekre, a valóságban ezek a kutatások gyakran az ismeretlenre irányulnak, és váratlan felfedezéseket eredményeznek. Munkánk során általános, hogy különös tényekkel dolgozunk és kiszámíthatatlan cél felé haladunk. A tudomány terén a negatív kísérleti eredmény is érvényes elvárás lehet. Ezek a váratlan eredmények, beleértve a szerencsés véletleneket is, gyakran fontos alternatív megoldásokat vagy elméleteket eredményeznek. A kiállításon egymás mellett bemutatott képek sok esetben szokatlan értelmezési lehetőségeket kínálnak fel az előre nem látható ütközések eredményeképpen. A vizuális ütköztető személyes célra történő felhasználásával az olyan mega-projektekről gondolkodunk, mint a valódi LHC, és szokatlan kérdéseket teszünk fel az információk – akár a fotográfiák fényei, akár a protonok – kísérleti célú ütköztetése révén.”