Bábel bibliai története művészek sorát inspirálta munkára, ezek közül talán a legismertebb Id. Pieter Bruegel 1563-ban készült festménye. Kerekes Gábor legújabb nagyszabású projektjére egyaránt hatást gyakorolt az ősi történet és a flamand mester műve.

A napjaink kommunikációjának egyik médiuma a heti és havi magazinok színes képi nyelve, ami gyakran idegen nyelvi ismeret hiányában is értelmezhető. Kerekes ezt a képi világot zúzza, vágja szét, hogy később egy műalkotás formájában újraépítse, újraértelmezze azt. Munkamódszere során a XX. század kubista, dadaista kollázs technikát továbbgondolja és egy aktuális, a jelen társadalmi helyzetre reflektáló új pop-art közlésformával építi meg műveit, installációit.

©Kerekes Gábor: Bábel (részlet)
12 év óta óta - CSEPPEK.hu.Kerekes Gábor: Bábel (részlet)

A VILTIN Galériában megjelenő nagyszabású installációja korunk emberét szembesíti Új Bábeli törekvésével. A több részből álló, önállóan is értelmezhető művek csoportja egy nagyméretű organikus kollázs formájában a kiállítótér egészét veszi alapul, és „épített” elemeivel ki is tölti a rendelkezésre álló tér egészét. Ehhez rendelve, egyfajta párhuzamként illeszti be kiállításába a galéria feketére festett kistermében megépített, retinára ható fényinstallációját. A népünnepélyeket megidéző, mozgásérzékelők által aktivizált „én-reaktív” műve vizuális show-elemként is értelmezhető, de mint műtárgy, Budapest meghatározó társadalmi jelenségére, a közép-európai Party City státuszára is reflektál. Az így megalkotott komplex képpel Kerekes célja a folyamatosan építkező globális város és az abban elhelyezkedő lokális létünk identitásának definiálási kísérlete.
A korábban nagyméretű közösségi tereken helyspecifikus installációkat építő művész az elmúlt években kollázstechnikával kezdett foglalkozni. Bár kezdetben maga a képkészítés hagyományos módja nem érdekelte, mostani munkáin felfedezhető a táblakép kanonikus, kompozíciós gondolkodása, amely kibővül korai munkái során szerzett installációs tapasztalatokkal. Így az egyenes művészeti életpályának megfelelően, maga a kiindulás egyik apropója a gyűjtés, rátalálás, a hulladékokból való építkezés, újrahasznosítás (recycling). Jelenlegi képeit táblaképeknek is nevezhetjük, ugyanakkor kollázsait egy installációban gondolkodó, a tér egészével dolgozó művész munkáinak kell tekinteni. Kerekes újságkivágásait olykor lefotózza, majd nagyítja és egy helyen installálja kollázsaival, ily módon is újraértelmezi a valóság-kép és a kép-valóság morfológiáját. Témái a jelen kor nyomtatott sajtójában található képmennyiség függvényében alakulnak, így jól tükrözik populáris kultúránk hangsúlyait, akár egy statisztikus szociológus kutatásai.
Kerekes Gábor művei túlnyúlnak valós kiterjedésükön és a kiállítótér jellegéhez igazodva nyerik el végső értelmüket, hatásukban viszont túllépnek a kiállítótér falain, és maradandó élményként emléket képeznek saját, majd később kollektív tudatunkban.