Az 1980-as évek második felétől alkotó Gerhes Gábor művészetének fókuszában a kezdetektől képi reprezentáció áll. Gondosan szcenírozott fotóin, installációin hétköznapi, banális jelenetek és tárgyak jelennek meg, melyek a bemutatás módja révén válnak kulturális referenciák hordozóivá. Munkáinak visszatérő témái a jelen és a közelmúlt magas- és tömegkultúrája, a nyelv, illetve annak kapcsolata a vizualitással.

A Gerhes Gábor legújabb műveit bemutató kiállítás címéről a múltidéző nosztalgia, a hagyománykeresés és a giccs is eszünkbe juthat. A tárlaton megjelenő alkotásokból kialakított tematikai egységekben ezen hívószavak rendre fel is merülnek, a kontextustól függően különböző megközelítésben. Az acb Galéria mindhárom termében egy-egy külön téma köré szerveződnek Gerhes művei (Isten, Haza, Ellenség), változatos médiumokat – olajfestmény, fotó, video, objekt – használva.

Gerhes Gábor: A Rock and Roll vidéke

A kiállítás címére közvetlenül is reflektáló műcsoport, amely tárgyi és képi utalásokkal a nemzeti identitástudatnak az elmúlt két évtizedben folyamatosan napirenden tartott problémakörérével foglalkozik. Gerhes a programszerűen hivatalossá emelt kitalált hagyományoknak, illetve ezek reperezentációs formáinak múltjából és jelenéből mutat be meglévő és fiktív példákat. Ilyen a Gerhes által nemrég kiszivárogtatott és fényképpel bizonyított tény, mely szerint járt magyar ûrhajós a holdon (Magyar Hold). Vagy a kiállítás egyik központi darabja a tárogató néven ismert hangszert formázó ólomszobor (Alchimia Pannonica). A tárogató a köztudatban egy nagy hagyományokkal rendelkező ősi magyar fúvóshangszerként él, ám valójában csak 1899-ben lett szabadalmaztatva, a köré épült és napjainkban újjáéledt legendárium pedig a nemzeti propaganda részeként, mesterségesen lett generálva.

A művészet és a kultúrpolitika viszonyáról szól a Minden kép ellenség című sorozat, melynek darabjain Gerhes a Kádár-korszak hivatalos vicclapja, a Ludas Matyi a kor képzőművészeti kiállításait gúnyoló karikatúráin megjelent egy-egy absztrakt festménybôl rekonstruált. Az absztrakciót a korszak „Entartete Kunst”-jaként kezelte a kultúrpolitika, s a szatírikus, ellenzéki hangvételű, ám a legkevésbé sem ellenzéki magazin karikatúráin időről időre alkalom nyílt a széles tömegekbe sulykolni annak megvetését. Gerhes sorozata a művészi szabadság kultúrpolitikai eszközökkel történő korlátozásának speciális és rejtett mechanizmusaira fókuszál.

A harmadik, fotókkal és objektekkel berendezett terem által feltett kérdés: a hit hordoz-e magában elegendô örömöt? Gerhes e műegyüttesében egy képzeletbeli egyház (A Hallgatag Egyház) reprezentációs jegyei és külsőségei jelennek meg.