Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.
Ma már fotóz boldog-boldogtalan. Boldog és boldogtalan képeket készít a kiállítás három nemfotósa is: Lukáts Andor színművész, rendező, Kolovratnik Krisztián színművész és Lackfi János író, költő.
A kép kivágatok négyszögén keresztül három felől pillantanak rá széteső világunkra, amelyet talán épp ezek a pillantások tartanak össze, és amely így megtelik játékosan összekacsintó motívumokkal.
Napról napra túlélünk. Adminisztrációt, hajtást, szorongást, versengést, idegenséget. Túlélni vidám, túlélni szomorú. Túlél a rendíthetetlen, bikanyakú Švejk, pecabottal a kezében. Túlél a vízbe csobbanni készülő férfi, aki előrenyújtott kézzel mintegy rátámaszkodik a törékeny tükörre. Túlélnek a lemart kőarcok és a koncentrikus körökben rohadó almák. Túlél minden ezeken a fotókon, és remélhetőleg még tovább él a látogatók tudatában.