Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.
2012. december 12-én este nyílt meg Marosi Viktor önálló fotókiállítása Macropolis címmel, a Klotild Palotában otthonra lelt Buddha-Bar Hotelben.
A kiállítás tizenhárom portrét tartalmaz négy nagyvárosból: Los Angeles-től, New York-on át, Párizsból és Budapestről. A portréalanyok között láthatunk itthon is ismert és még ismeretlen művészeket, a civil szférában sikerre lelt, céltudatos fiatalokat. A kevés, de hangsúlyos kapcsolódási pont közöttük az alkotásra való folytonos törekvés, tehetségük felfedésének vágya és a céltudatosság mentén kialakított szűk ösvény, melyen haladnak.
Surányi Mihály (Nessim Galéria) a kiállításról:
„Azzal a távolsággal játszik, ami egyrészt kifejezi társai viszonyát a világhoz, másrészt pedig ő éppen a határán áll annak a személyes térnek, amit ők vonnak maguk köré. Hogy ennek a térnek mekkora a sugara, pillanatnyi diszpozíció kérdése is, de Viktor ezt a távolságot használja arra, hogy valami általánosabbat mondhasson arról a közösségről, melynek a tagjai.”