Több mint 10 000 éve foglalkozunk építkezéssel, és fantasztikus tudású mérnökemberek segítségével elképesztő komplexumokat húztunk fel szerte a világban.

Sajnos azonban a legprecízebb tervezésbe is becsúszhat kisebb-nagyobb, vagy egyenesen végzetes hiba, így a világ minden részéről érkeznek időnként hírek építkezési szerencsétlenségekről (csak ezen a nyáron: Indiában, a Gangesz fölött épülő négysávos híd másodjára esett össze, júliusban New Yorkban egy daru kapott lángra, majd csapódott bele egy épületbe, nemrégiben pedig szintén indiai építkezésen dőlt össze egy daru, tíz életet követelve). Egy dokumentumsorozat Hatalmas mérnöki hibák címmel – itthon a Viasat Explore csatorna vetíti szeptember 7-étől csütörtökönként 21 órától, és már az előzetese is igen látványos – az ilyen építkezési tragédiákat vizsgálja, tervezők, szemtanúk és szakértők bevonásával, és többek között egy egészen közeli építmény, a bécsi Reichsbrücke 1976-os összeomlását is bemutatja.

Budapesthez hasonlóan a Duna Bécset is kettészeli, így a folyón átívelő hidak ott is kritikus szerepet játszanak. A Reischsbrücke, azaz a Birodalmi Híd első változatát az 1870-es években építették meg. Vasból készült és lovaskocsik, valamint gyalogosok számára egyaránt ideális volt, de ahogy modernizálódott a közlekedés, már túl keskenynek bizonyult a motorizált forgalomhoz. Az 1930-as években így egy új, szélesebb hidat építettek: egy ikertartókon álló lánchidat, kétpályás villamosvonallal kiegészítve, sőt gáz- és elektromos áramvezetékek is futottak rajta.

A Reischsbrücke függesztéséhez használt láncokat nem a Duna két partjához rögzítették, hanem a hídtesthez, így a híd teljes súllyal a pilonokra nehezedett, ezért azoknak biztos alapon kellett állniuk. 40 évig így is történt, de aztán 1976. augusztus 1-jén a híd váratlanul összeomlott. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a hídtest remegni, hullámozni kezdett, aztán az egész belecsúszott a Dunába. A katasztrófa hajnalban történt, így csak egy üres busz és egy furgon haladt át éppen rajta – a busz sofőrje túlélte a zuhanást, a furgon 22 éves vezetője viszont nem.  Nappal egyébként óránként átlagosan 18 000 ember kelt át a Reischsbrückén…

De mi okozta? „A hídfőhöz felhasznált beton minősége nem volt olyan jó, mint várták. Összezsugorodott és megvetemedett, ennek eshetőségével akkoriban nem számoltak” – magyarázta Dietmard Adam geotechnikai mérnök a Hatalmas mérnöki hibák stábjának. A beton a sok-sok éven át ránehezedő súlytól megereszkedett. A problémákat az alapzat gránitból készült burkolata tetézte, amit nem látták el védőréteggel, és mivel a gránit alapvetően lukacsos, oda beáramlott a Duna vize és belülről kezdte el erodálni a betont. A betonhoz felhasznált cement egy része mészkőből készült, a víz pedig 40 év alatt elmosta azt, ezáltal az alapzat vészesen meggyengült. A katasztrófában az a legszívszorítóbb, hogy nem lehetett előre látni – még egy rendkívül alapos ellenőrzés sem szúrta volna ki a hibát, hisz anélkül nem lehetett volna feltárni alapzat betonját, hogy ne károsítsák súlyosan azt.

A város nem maradhatott híd nélkül: a harmadik Reischsbrücke mindössze négy év alatt készült el, és alaposan túlbiztosítottak, hogy a katasztrófa ne fordulhasson elő még egyszer. Az új hidat az úgynevezett szekrénytartós technológiával építették meg, amely nem csupán masszív, de jóval nagyobb a teherbírása is, továbbá üreges felépítése miatt könnyen ellenőrizhető, így remélhetőleg több száz évig kitart majd.