Olaszországban játszódik ez a néhol komikus néhol drámai jelenetekkel tarkított film. Egy hagyományokat tisztelő olasz tésztagyáros család mindennapjaiba kukkanthatunk bele. A film folyamán egyre több titokra derül fény, és kiderül, hogy a családban szinte mindenkinek vannak kisebb nagyobb titkai.

Ezen a héten mutatták be a hazai mozik a török rendező, Ferzan Ozpetek legújabb filmjét. A rendező neve nem ismeretlen, hiszen eddig is számos kultfilmet készített: Tudattalan tündérek, vagy a Szemközti ablak. Mind-mind több filmes díjat is besöpörtek. Ezúttal is vannak olyan elemek a filmben melyek jellemzőek a török rendezőre pl. a gyönyörű táj bemutatása rövidebb-hosszabb snittekkel, vagy a tabutémák feszegetése, vagy a drámai elemek összeszövése a komikummal.

A Szerelem, pasta, tenger egy olasz tésztagyáros család életét mutatja be. Az apa, Vincenzo (Ennio Fantastichini) nagy tiszteletnek örvend a városkában. Két fia van, és úgy tervezi, hogy nyugdíjba vonulása, vagy esetleg halála után a fiúk vezessék a gyárat. Tulajdonképpen ebből indulnak ki a bonyodalmak. Sem Tommaso, sem Antonio nem kíván gyárigazgatóként dolgozni. Tommaso (Riccardo Scamarcio) ráadásul két nagy titkot kíván családja elé tárni. Elkövet azonban egy hibát, először testvérének mondja el mi nyomja a szívét. Antonio (Alessandro Preziosi) tudja, hogy ha öccse kitálal a családnak, akkor konzervatív apja ki fogja tagadni, és neki kell majd vezetnie a tésztagyárat. Ez a legkevésbé sem dobja fel. Az olaszoknál tradició, hogy a család együtt vacsorázzon, egy ilyen közös vacsorán kíván Tomasso bekjelentést tenni. Már kocogtatja a poharát, amikor Antonio hirtelen felpattan a székéről, és közli a családdal, hogy homoszexuális. Az apa teljesen kifakad, az anya pedig nem mer ellenkezni férjével mikor az egyszerűen elküldi a fiút a háztól.

Az apa szívrohamot kap a bejelentés után. Mindenki vele tart a kórházba, Tommasot hívatja az ágyához. A fiú természetesen nem mer ellenkezni, így átvállalja a gyárban való munkát, és senkinek sem szól saját titkairól. Eközben megismer egy csinos (bár kissé őrült) lányt is, többször randevúznak is. De Tommaso nem boldog. Észreveszi ezt a nagymama is, akinek mindig van egy-egy csípős, vicces megjegyzése. Szerintem a film legkedvesebb, legviccesebb szereplője. Persze ez csak természetes, hiszen a nagymamák már csak ilyenek! Mindig kedvesek és bármit megtennének az unokájukért!

Tommaso színjátékot játszik, hiszen nem teszi őt boldoggá sem a gyönyörű lány, sem a gyári munka. Mert más tervei voltak az élettel. Rómában szeretne élni, és íróként dolgozni, de ennél nagyobb titkot is rejteget, mégpedig azt, hogy homoszexuális. De a családban mások is vannak, akik titkot rejtegetnek pl. a nagynéni, akinek megvannak a trükkjei arra, hogyan tud úgy alkoholhoz nyúlni, hogy a lehető legkevesebben vegyék észre. Kisebb nagyobb sikerrel ez sikerül is. Az apának is van titka, nem is kicsi!

Az amúgy is méhkas szerű családba vendégek érkeznek. Méghozzá Rómából, Tommaso barátai. Akik mindannyian melegek, megpróbálják ezt elrejteni a család tagjai elől és ezzel számos komikus helyzetnek lehetünk tanúi. Tommaso szerelme is eljön, a fiú pedig bemutatja neki jelenlegi barátnőjét. De végül egy tengerparti délutánon Tomasso mégis a szerelmet választja.

A film végén drámai fordulat következik be, de talán ez lehet az a dolog, ami ismét egy családdá kovácsolja őket. Nekem tetszett a film, mert nagyon szeretem Olaszországot, az olasz temperamentumot, az olasz ételeket és magát a dolce vita-t! A filmzenéje is nagyon jól sikerült, többször éreztem, hogy ez most azonnal énekelnem kell nekem is. Ezt sajnos nem tehettem meg a moziban, de így is nagyon jó volt a zene!

Ajánlom a filmet azoknak, akik szeretik a művész filmeket, akik szerették a rendező korábbi munkáit, és azoknak, akik érezték már úgy, hogy a családjukban vannak titkok. Vagy azoknak, akik rejtegetnek kisebb nagyobb titkokat szüleik elől!

8/10 pont

Szerelem, pasta, tenger (Mine Vaganti) - olasz vígjáték, 110 perc, 2010
Rendező: Ferzan Ozpetek
Szereplők: Riccardo Scamarcio, Alessandro Preziosi