Maiwenn Le Besco, a fiatal francia színésznő-filmrendező Színésznők bálja című munkájában a felvevőgéppel képeket, történeteket író rendezőként mutatta be annak idején a színésznők lelkében, életében dúló hol csendes, hol nagyon is hangos ütközeteket. Nagyszerű zenés betétekkel szakította meg a remek dialógusokat. Többször is újra néztem a filmet, és megunhatatlan. Legújabb opusza, a Polisse egészen más húrokat penget, és bőven elég egyszer látni, és nem azért, mert rossz munkát végzett volna a rendező.

Dramaturgia és melodráma: általában ezek vonják el a figyelmet a lényegről. A lényeg pedig a halál. Nem mindig, de most nagyon. Rengetegen és gyorsan halnak meg a filmekben; anélkül, hogy a mozi megmutatná, hogy mit is jelent azoknak, akiket érint. Íme egy ritka kivétel. Járhatatlan út.

Szerintem az állatos filmekkel nem igazán lehet bakot lőni, mert mindig sikeresek lesznek. Főleg, ha a rendezőt úgy hívják, hogy Steven Spielberg. Mostanra már tudjuk, hogy a Hadak útján nem tudott egyetlen Oscar jelölést sem díjra váltani, de én azt gondolom, hogy így is megéri megnézni. Ám a lovak kedvelőinek, csak félve merem ajánlani, mert vannak benne elég megrázó jelentek!

Szüntelenül azt érezte, hogy senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc; - ezt írja Szabó Magda annak a művének egy lapján, ami ma már harmincnégy nációt ríkat-mosolyogtat a saját nyelvén. A regényből készült Szabó István-film hasonlóképpen üt: szívet és hasizmot ér. És biztosan majdnem mindenkit érdekel.

A filmtörténeti névvel rendelkező Steve McQeen egy tehetségről tanúskodó, érzékeny munkával állt elő. A szégyentelen című angol film témaválasztása első pillanatra zavarba ejtő, de mint minden jó mű, ez is sikeresen lép túl saját árnyékán, történetesen a pornográfiába fulladó szentimentalizmuson.