Szüntelenül azt érezte, hogy senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc; - ezt írja Szabó Magda annak a művének egy lapján, ami ma már harmincnégy nációt ríkat-mosolyogtat a saját nyelvén. A regényből készült Szabó István-film hasonlóképpen üt: szívet és hasizmot ér. És biztosan majdnem mindenkit érdekel.

Emlékek. Sok van belőlük. Azok a pillanatok, amikre visszatudunk gondolni, amikor éppen szomorúak vagyunk. Vagy azok a negatív élmények, amikből tanulhatunk. De mi van akkor, ha egyik pillanatról a másikra elveszítjük őket? Ritkán mondok ilyet, de most azt kell, hogy javasoljam, hogy fogjuk kézen a barátnőnket és irány a mozi! Igazi csajos film, amit szigorúan csak papírzsepi és csoki társaságában érdemes fogyasztani, de megéri!

Mint a fekete szemeteszsákok zörgése,amikbe elpakolják az életeket: onnan kezdődnek az emlékek. A memória csodálatos hatalma fog kézen, és visz magával: szigorúan a thatcher-i szemszögből. Nincs is más nő az egész Alsóházban, csak ő. Ilyen a megbocsátható emlékezet, és ilyen film A Vaslady.

Meggyőződésem, hogy a harmincas korosztály az élet kegyeltje. Miért? Mert már tanulmányait befejezve önálló életet élhet. A szülők már nem, saját gyerek még nem áll elő különféle elvárásokkal. Lehetünk decens menedzserek hétköznap, de hétvégén akár kockás fülű nyulak is. Aztán érkezik egy telefon.

Oldalak

Hirdetés