A Gyűrűk ura Aragornja egy átlagnáci bőrébe belebújva próbál elvarázsolni minket a „Jó” (Good) című filmben. Sajnos nem sikerül neki.

A film megtekintése közben sajnos alig dobbant meg a szívem, hogy most valami jó jelenetet látok, ha mégis valami ilyesmi történt, az azért volt, mert felismertem a helyszíneket: majdnem az egész filmet Magyarországon forgatták. Ha külföldi lennék, még ezt a pozitívumot sem tudnám elmondani a moziról.

Ha valaki mégis kíváncsi a filmre - mégis csak egy nagy hírű nemzetközi sztár a főszereplője – azt ajánlom nézze meg az előzetest, és azonnal mindent tudni fog az egészről. Sajnos a másfél óra, amit a vetítőterem sötétjében töltöttem, egy jottányit sem tett hozzá a trailer által keltett impresszióimhoz. Pedig pontosan amiatt néztem meg a filmet, mert felkeltette az érdeklődésemet. Egy 1930-as évekbeli német átlagember, tanár, akinek zsidó barátai is vannak, egy korábban írt tanulmánya miatt a náci propaganda látóterébe kerül. Felméri a lehetőségeit és a legkisebb ellenállás irányába halad, ráadásul végre a „tudományos” elismerést is megkapja munkáiért. Ahogy a náci Németország kifejlődik, majd elindítja a háborút, úgy változik ő is: egyetemi tanárból valahogy tisztté avanzsál és részt vállal a gépezetben. És ez az egész picit zavarja, nem teljes a lelki békéje, mégis csinálja.

Nos ennyit tudunk meg az előzetesből és mint később kiderült számomra, az egész filmből is. Szóval semmi extra információt nem árultam el, a készítők is úgy gondolták, ennyit el lehet mondani ízelítőként, ez alapján majd megnézik az emberek. Kérlek benneteket, ne tegyétek, inkább menjetek fagyizni, vagy nézzétek meg a Mephistot. Ugyanilyesmiről szól, csak valahogy fényévekkel jobb. Nem véletlenül kapott rá Szabó István Oscar-díjat.

Vigo Mortensten sem alakít nagyot, sőt mintha néhol nem is lett volna rendezve. A zene sem kiemelkedő, az operatőri munkában sincs sok gyönyörködni való. Sajnos semmi miatt nem tudom ajánlani a filmet.

0/10 pont

Good (Jó), 96 perc
rendező: Vicente Amorim
operatőr: Andrew Dunn