Vincze Ottó képzőművész Park Galériában létrehozott alkotása egy minden ízében térre vonatkoztatott kompozíció, amely „itt és most” képes kapcsolatot teremteni a látogatókkal.

Mit is jelent ez a MOM Park helyszínén? Adott egy bevásárlóközpont – amely budai szituációja és elegáns, nem túlzsúfolt terei miatt, ha úgy tetszik más, mint a többi. Egy pláza, amely ráadásul teret ad a művészetnek. És a kulcsszó itt valóban: a tér. Vincze Ottó három szinten, 15 méter magasságban és 12 méter hosszúságban használja a teret, hogy vizuális élményt és ironikus humorral fűszerezett szellemi tartalmat közvetítsen.

A Park Galéria kortárs képzőművészeti sorozatot a Molnár Ani Galéria rendezi 2007 óta a MOM Parkban. Az eddig tizenkét alkotót bemutató kiállítás-sorozatért a MOM Park és a Molnár Ani Galéria közösen 2009–ben Summa Artium Díjat vehetett át, Projekt kategóriában. A Park Galéria történetében először születik most egy helyspecifikus installáció.

Az installációt, mint műfajt a valóságos tér és idő használata jellemzi, az érzékekhez tér vissza, kommunikál a környezetében megforduló emberekkel és tárgyakkal, aktiválva egy sajátos helynek a rejtett jelentéseit.

A földszinti szökőkút geometrikus alaprajzú medencéjéből, arra merőlegesen feszül hét uszoda-kötél, rajtuk bóják a versenyszabályoknak megfelelő színfelosztásban. Ezáltal a feszített víztükör mintájára abszurd módon egy feszített légteret jelölnek ki. A látványt és az ironikus abszurditást csak fokozza, hogy a kötelekkel párhuzamosan, az úszó sávokban közlekedő két lift is része a térélménynek: az üvegkubusokban fel-le utazó emberek mintha a sávok hosszában úsznának. Tehát a tér szerkezete és geometriája, az emberi mozgás, a víz csobogása és a szép vízhangok is mind hozzájárulnak az alkotás nézőre gyakorolt összhatásához. Ilyen módon a változás és az idő is beépített a munkába, amelynek szálai, vagyis kötelei végül a víztükör alatt felcsillanó fém-betűkből álló felirathoz vezetnek: „Művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni.” Az üzenet meglehetősen abszurd, a lehetetlent sugallja, csakúgy, mint a „liftben úszó emberek”, akik onnan olvashatják. Az idézet Kassák Lajos versrészlete, amelyre akkor Bernáth Aurél festőművész úgy reagált, hogy bár nem könnyű a művészetről beszélni – akárcsak mint víz alatt énekelni - de azért érdemes neki feszülni. A MOM Parkban látható munkának uszoda technikusok, fémes szakemberek és alpinisták feszültek neki egy képzőművész szellemes tervei által.

Vincze Ottó munkái vagy a tér múltját, az abban rejtőzködő történeteket hívják elő, vagy a tér fizikai és esztétikai adottságaiból építkeznek. Közös bennük az itt is megmutatkozó nagy-lépték és a letisztult fogalmazásmód, a szigorú rendezettség és szerkezetelvűség, a precíz, pontos geometria és a légiesség, valamint a ritmust adó szerialitás.