David Wilkinson a Léna & Rosselli Galéria számára készült új munkáiban felépít egy darabokból álló sorozatot, mely megjeleníti egy azonnal felismerhető valóságot. Mégis, a jelenlét ahogyan felidézi ezt- világiasan és különösen, az gyakorlatilag a megszégyenítése biztonságról és rendről vallott eszméinknek. A dolgokat nem úgy ábrázolja ahogyan lenniük kéne, hanem inkább azok valódi formájában.

Új munkáiban Wilkinson ikonoklasztikus eszmékkel, zűrzavarral és összeomlással foglalkozik. Van egy kereszt alak, mely saját súlya alatt összedől. Vannak olyan megtört porcelán és vakolt figurák melyek megreformálva és rögzítve találhatók új forgatókönyvekben melyek ellenszegülnek eredeti céljuknak. Nincs valódi logika a munka ezen szakaszában, csak a puszta felismerés, miszerint minden dolog végül önmagukra jelentenek visszacsatolást. A kifejezés valódi célja a végső hanyatlás és elveszés.

Amit Wilkinson felismer , az, hogy a történelem egy játékos elbeszélés, melyet az élet kényelméért reformáltak meg. A múlt reformációjának rendkívüli jelenléte van a művészeti tárgy tradícióján belül. Ha győzni akarsz egy háborúban, ölhetsz és béníthatsz, azonban az igazi győzelmet nemcsak ellenfeled elpusztítása jelenti, hanem annak az elpusztítása, amit ellenfeled megjelenít.