2010. július 9-én nyílt meg a világhírű amerikai alkotó, Allan Sekula "Polónia és más mesék" című kiállítása a Ludwig múzeumban.

Allan Sekula (Erie, Pennsylvania, 1951) a kortárs dokumentarizmus egyik legmeghatározóbb alakja. Fotósorozatai, filmjei és – nem utolsósorban – fotótörténeti és elméleti tanulmányai a dokumentarista műfaj és gondolkodás állandó, kritikai megújítását és újraértelmezését, valamint a társadalmi folyamatok mélyebb mozgatórugóinak a feltérképezését célozzák. Műveiben a politika, a történelem, a társadalmi összefüggések, az ökológia, a klímaváltozás jelenségei – ahogy ő maga fogalmazza: a fejlett kapitalizmus képzeletbeli és valóságos morfológiája bontakozik ki.

Munkái többéves, módszeres kutatómunka eredményei, a világ számtalan pontján tett utazásai során figyeli meg a globális nagytőke hatását az egyszerű, dolgozó emberekre. Művei, melyeknek fontos részét képezi a melléjük írt szöveg is, rendszerint sorozatokat alkotnak. A művész a hatalmas panorámaképtől az apró fotókig számtalan méretben dolgozik, de az egyes sorozatokat is nagyobb egységekbe rendezi.

Polónia és más mesék, 2007-2009 © a művész és a Galerie Michel Rein, Párizs jóvoltából

A kiállításon, mely a varsói ZACHĘTA Nemzeti Művészeti Galéria (ZACHĘTA National Gallery of Art, Warsaw) és a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum együttműködésének eredményeképpen jött létre, a művész korábbi és jelenlegi munkái egyaránt szerepelnek, a retrospektív bemutatás szándéka nélkül. A kiállítás középpontjában egy új mű, a Polónia és más mesék (Polonia and Other Fables, 2007-2009) című fotósorozat áll, amely „egyszerre szól az Amerikában élő lengyel közösségekről és a mai Lengyelországról, személyes gyökereinek kutatásáról és a nacionalista ideológiákba bújtatott nemzeti szimbolikáról, a jelenkori amerikai-lengyel kapcsolatokról, a gazdaságról és piaci versenyről, és nem utolsó sorban a hagyományos fotográfia műfajának kitérőiről és határairól.” Monumentális, több részből álló Halas történetének (Fish Story) az egyik darabjában, a Vízen járás (Walking on Water, 1990-95) című diavetítésen a rendszerváltás korának Lengyelországát fényképezte, azon belül is a változások szülőhelyét, a gdański hajógyárat, és azt, hogy egy ilyen szocialista nagyüzem hogyan tud megbirkózni az új gazdasági-politikai viszonyokkal.

Sekula már korai műveiben is foglalkozott a munka és a munkások világával (Diasorozat, cím nélkül [ Untitled Slide Sequence], 1972), de a dokumentarista fotózás hagyományával ellentétben őt nem a társadalomból kitaszítottak világa érdekli, hanem a saját, kispolgári környezete (Repüléstechnikai népmesék [Aerospace Folktales], 1973), az azt meghatározó viszonyrendszerek, mint például a nők társadalmi szerepe (Gondolatok egy triptichonról [Meditations on a Triptych], 1973-78).

Társadalomkritikus művei olyan kérdéseket érintenek, mint a környezetvédelem és globalizációkritika, melyre példa lehet a seattle-i csatát megörökítő diasorozat, a Könnygázra várva (Waiting for tear gas, 1999-2000) c. diavetítése éppúgy, mint a tengeri kereskedelem világát bemutató film, A tengerészet szerencsejátéka (Lottery of the Sea, 2006) is.