Benczúr Emese, a Park Galéria új kiállítója a különleges helyszín adottságával bocsátkozik izgalmas játékba. Az, aki klasszikus értelemben vett képet, műalkotást keres, itt ehelyett valóságos térélményben részesül, sőt, kellemes időt tölthet az installáció belső terében.

Zárkózz el - szólítja fel a látogatót a meleg narancssárga színével hívogató kuckó, amely különleges anyagát tekintve nem más, mint egy hófogóhálóból kialakított elzárt terület. A nyüzsgő forgatagból érkező látogató a függönyön keresztül beléphet az elzárt területre, lepihenhet a babzsákokon, még ha csak egy szusszanás erejéig is. Megpihenve, teljesen más üzenetet kapunk: Ne zárkózz el - rajzolódik ki a mennyezeti hálón. Az ide látogató friss színnel és gondolattal feltöltődve hagyhatja el a helyszínt. Minden nézőpont kérdése lenne tehát?

Benczúr Emese már pályája kezdetén korlátozottnak, szűknek érezte a festészet eszközeit és elhatározta, hogy nem készít olyan műalkotást, ami érinthetetlen, vagyis tilos hozzányúlni. Munkái az állandó, mindennapi tevékenykedésről szólnak. A pátoszt teljes mértékben nélkülözve nemesíti meg ilyen módon a hétköznapokat és idéz elő akár a meditációhoz hasonlatos tudatállapot.

©Benczúr Emese: Ne zárkózz el
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.Benczúr Emese: Ne zárkózz el

Benczúr Emese alkotásai tulajdonképpen írott képek. Munkáinak többsége néhány szóból álló életigazságok, vagy közhelyszerű, egyszerű szlogenek vizuális, térbeli megjelenítése, amelyeket a legkülönbözőbb textúrájú anyagokba hímezi, szövi, írja bele. A mondattöredékek mindenki számára elérhető és megélhető bölcsességekre hívják fel a figyelmet. Benczúr Emese munkáihoz olyan anyagokat választ, amelyek közvetett vagy közvetlen módon a mához szólnak, amelyek valamilyen módon érintkeznek a jelennel. Erősen színorientált világa olykor egymásnak ellentmondó hangulatokat képes teremteni, szójátékaival pedig létezésünk abszurd kérdéseit feszegeti könnyed humorral, iróniával.

Benczúr Emese (1969, Budapest) Munkácsy díjas képzőművész a ’90-es évek konceptuális képzőművészetének egyik legmeghatározóbb képviselője. 2002-ben Herceg Klára-díjjal, 2003-ban Derkovits-ösztöndíjjal, 2004-ben Smohay-díjjal jutalmazták munkásságát. Rendszeres kiállítója magyar kortárs művészeti múzeumoknak, intézményeknek és aktívan szerepel a kortárs művészet jelentős külföldi fórumain, kiállításain. 1998-ban részt vett a luxemburgi Manifesta-án, 1999-ben az Artslink/APEX art studio programját nyerte el, majd ugyanebben az évben a Velencei Biennálén képviselte a hazai képzőművészetet. 2005-ben Prix Evelyne Encelot díjat kapott. 2009-ben az AVIVA Képzőművészeti Díj Közönségdíjával tüntették ki. Legutóbb a Liverpool Biennialén vett részt 2010-ben.